A napokban kaptam egy gyönyörű videót, amin az állatok közötti barátság a téma. Vangelis mester szokás szerint szállítja a tőle megszokott magas színvonalú, fülbemászó dallamot, a képek pedig HD-ben kifejezetten pazar látványt nyújtanak. Mindössze 6 és fél perc, nézzétek! Jó szórakozást.
Zsolt
2010. október 22., péntek
2010. szeptember 26., vasárnap
USA - Canada tour - Everglades és 3 napos élménytúra
A suliról és a városról az előző beszámolóban már írtam. Most írnék kicsit a városon kívül szerzett élményeinkről is.
Nos, mivel ez a suli nem csak arról szól, hogy ülsz az iskolapadban, és magolod az angolt, hanem élményszerző kirándulás is egyben, ezért az iskola külön munkatársat alkalmaz a diákok szabadidős programjainak megszervezésére. Ezt a posztot Marlene, egy szimpatikus, vidám, spanyol akcentussal beszélő (XXL-es kebelmérettel megáldott) középkorú nő tölti be. Ezen a képen éppen az Everglades túrára ballagunk a csoporttal, a képen bal oldalt Marlene, jobb oldalt pedig a suli kisbusza, amivel 15 fősnél kisebb csoport esetén utaztunk. KÉP Marlene a szervező, az idegenvezető, és kisebb csoportok esetén a buszvezető is egy személyben. Első napunkon a City Tour programon vettünk részt, erről korábban már meséltem. Kedden volt napirenden a Dolphin Mall nevű bevásárlóközpont meghódítása. Ez olyasmi, mint nálunk a Premier Outlet Center, itt is minden nagyobb márka képviselteti magát, időszakosan kisebb-nagyobb árkedvezményekkel. Úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk, és inkább a csütörtöki Everglades aligátorfarmos programra megyünk el. Everglades Miamitól kb. 3/4 órányi autóútra található, korábban nemzeti parkká nyilvánították. A bejáratnál igazi aligátorfejekkel pózolhat a turista. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP . Itt természetes mocsaras, lápos élőkörnyezetükben élnek az aligátorok. A mocsarat egy hatalmas turbinával meghajtott, baromi gyors, víz felett lebegő, speedboat-nak nevezett járművel járjuk végig. KÉP Füldugót kell használni a hangereje miatt. Nagyon élveztük, ráadásul a csónak-és túra vezetőnk egy elég hibbant faszi volt, mindig csinálta a show-t, hergelte az aligátorokat, a csónakkal max sebesség mellett rendőrkanyarokat vett be. Sőt egy helyen meg is állította a csónakot, hogy most akkor ő kiszáll az aligátorok közé, és aki nem szívbajos, kövesse őt... Bátrabbak egy jó kép kedvéért bemerészkedtek a mocsárba, de én úgy döntöttem hogy többet ér ha a lábam és a testem egy szerves egészet alkot, nem szeretnék aligátoreledel lenni, így maradtam a csónakban. (A harmadik és negyedik kép korhatáros) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Miután visszaértünk a bázisra, ott folytatódott a show. Volt itt aligátorteknős, ami meglepően egresszíven a közelítő ujjakra rá akart harapni. Mondta is a showman, hogy simán le tud harapni egy emberi ujjat, mivel gyorsan és nagyon erősen harap. Majd volt még mérges kígyó hergelés, végül a show csúcspontja, amikor egy nagyobb aligátorral kezdett el szórakozni. Először csak szájkitátás, majd be a kezét az aligátor állkapcsai közé, majd hátulról meglovagolta, és az állkapcsát szétfeszítette. Őrület, hátborzongató volt látni a kezét bedugva az aligátor kitátott szájában. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Majd a show végén lehetőség volt kis aligátorokkal fotózkodni. Nagy élmény volt, mindkettőnknek nagyon tetszett. A parkról itt egy jó kis videó:
A következő program Marlene szervezésében a két napos floridai hétvége, ami a hétfői Labor Day (munka ünnepe) miatt három naposra nyúlt, mivel tanítás sem lett volna hétfőn a suliban. Így a Miamitól kb 400 km-re található élményparkokban tölthettük el ezt a három napot. Kora reggeli indulásunknak köszönhetően megélhettük életünk egyik legszebb napfelkeltéjét. Teljesen hihetetlen formája volt a felkelő napnak, ezeket a kocsiból, menet közben sikerült is megörökítenem az utókor számára. KÉP KÉP KÉP KÉP Első nap a filmes Universal Studio parkjában szórakoztunk. Itt a filmstúdió nagyobb alkotásaiból készítettek élményparkot, és végigélhetjük a filmeket mesterségesen újraépített helyszíneken. Meg kell mondjam, nagyon jól éreztem itt magam. Igazából erről olyan sok mindent nem is írnék, beszéljenek inkább a képek. A főbb filmcímek, amiket kipróbáltunk. Múmia, Twister, Cápa, E.T. , Terminator 2, Jurrassic Park, Harry Potter. A park legújabb büszkesége, a Harry Potter volt a kedvencem és a legnagyobb élmény mind közül, mert a gépben amiben ültünk, elé volt vetítve a kép egy vászonra, és olyan érzés volt, mintha tényleg a repülő seprűn repkednénk a filmben. A legjobb élmény az eddigi szórakoztatóparkokból. Ha egyszer valaki eljön erre, ezt semmiképpen ne hagyja ki. Igaz mindenhol nagyon nagy sor állt, a Harry Potternél -mivel ez a legújabb, és tényleg a park legjobb élménye - több mint másfél órát kellett a hosszú, kígyózó sorban araszolnunk. Amúgy a sok sorban állás alatt megismerhettük egy testközelből az átlag amerikai családokat. Legalább 80% annyira liberális család, hogy nem szólnak a gyerekekre semmiért. Csak néhány példa. Amerikai család1: állunk a hosszú, kígyózó sorban, 30 körüli apa+anya a két 4-6 év közötti gyerekével. A sorokat elválasztó bársonyköteleket derékmagasságú, mozgatható vasállványok tartják. A gyerekek természetese a bársonykötélen csimpaszkodnak, hintáznak, nézzük Zsófival, hogy ezek el fogják az egész sort dönteni, ha a szülők nem szólnak rájuk. Szülők csak nézik, hogy milyen édesen eljátszanak a csemetéik, még véletlenül sem szólnak rájuk, hogy nem szabad. Zsófival értetlenül nézzük, hogy ennyire liberális szülők hogy lehetnek? A gyereknek mindent szabad, semmiért nem szólnak rájuk. Aztán végül egy negyed órás sorban állás után megtörténik, amitől tartottunk. A sorokat elválasztó kordonon addig csimpaszkodtak a gyerkőcök, amíg az egészet el nem döntötték, rá a mellettünk álló mintegy 30 emberre, akik aztán amiatt nagyon pipák lettek... (utána már egy halk ejnye-bejnye elhagyja a szülők száját) Amerikai család2. Az öt év körüli gyerek nagyon unja magát a sorban állás miatt, ezért feltalálja magát. Elválik a szüleitől, és elmegy csámborogni a mintegy 500 embert tartalmazó sorok között. Belekapaszkodik a nénik szoknyájába, lehúzva azt a tulajdonos legnagyobb meglepetésére, amerikai család2 csak mosolyog egyet rajta, de nem szólnak a gyerekre. Mi aggódunk, hogy ha nem figyelnek jobban a gyerekre, az el fog veszni. Majd amikor már negyed óra után sem jelentkezik náluk a gyerek, akkor elkezdenek gondolkodni, hogy vajon merre lehet a kicsi? Aggodalom, idegeskedés, majd rá tíz percre bemondják a hangosbemondón, hogy az elveszett gyerekek osztályán egy kisfiú várja a szüleit... Amerikai család 3. A twisterbe megyünk be, a bejáratnál hatalmas figyelmeztetőtáblák, ki van írva hogy erős hang és fényeffektek lesznek a show elemei, aki ezeket nem bírja, ne menjen be. Amerikai család 3 két babakocsival,és két, ránézésre fél éves, szundikáló gyerekével természetesen bejön, hát miért hagynák ki ezt? A két fél éves csecsemő miatt??? Áááá, dehogy. Mi Zsófival értetlenül nézünk rájuk. Bent pedig kibírhatatlan hangerővel "tombol" a hurrikán, hatalmas szélvihar a szélgépektől, villogások, robbanások, eső hull ránk, sőt még a végén a rámpa is leszakad,amin a közönség áll... Mindezt lazán veszi az amerikai szülő, hadd edződjön a gyerek. Nem irigylem Hugomat, nehéz dolga lesz, ha tényleg ilyen gyerekek mellett szeretne babysitter lenni itt az USA-ban. De visszatérve a park látványosságaira, nem szeretnék minden egyes programot egyesével elmesélni. A parkról több infót itt találtok. Egész jó videókat találhattok ha beütitek youtube-on a keresőbe ezt: Universal Studios Orlando. Néhány youtube-on talált video. ITT, ITT, ITT, Vagy inkább nézzétek végig a képeket ettől a KÉP-től egészen addig, amikor egy sárgára festett szobában vagyunk, ugyanis este ott volt a szállásunk. Egy tipikus amerikai, utcáról nyíló ajtós szállóban, nagyon kényelmes ágyakkal. A hotel előtt a legközelebbi parkoló három hellyel, 1 Security, 2. a hónap dolgozója 3. mozgássérült. Itt a városban láttunk egy nagyon furcsa, fejre állított épületet. Nagyon érdekes volt, valamint vasárnap reggel, amikor reggelizni mentünk, egy furcsa, a fél égboltot betöltő feliratot vettünk észre felettünk. Repülővel kiírták hogy Isten szeret téged, és amúgy is, vasárnap van, irány a templom... :-) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
KÉP Érdekességként a Labor Day-hez, hogy a munka ünnepére való tekintettel hatalmas árkedvezményeket adnak mindenből. Vasárnap este a hotelben néztem a tv-t, és a reklámok szinten mind arról szóltak, hogy holnap (mivel labor day lesz) ezért szinte mindent odaadnak féláron. Szerepelt itt bútoráruház, ruhaboltok, számítástechnikai boltok, és ami a kedvencem volt, az a város toyota kereskedője. Az össze autót, ami a 2010-es készletből még megmaradt, készletkisöprési akcióban a listaár 50%-ért megveheted. Készleten pedig nem néhány darab, hanem több száz autó, amiből válogathat féláron a kedves vásárló. Egy új, full extrás Toyota Camry (ami speciel nekem is tetszik, pedig a toyoták formavilága sohasem fogott meg) 15.000 dolcsi. (valamivel több mint 3 millió forint) A Camry egy szinttel van a Corolla fölött. Amúgy így, hogy a kocsik újonnan is ennyire olcsók, használtan meg pláne nem képviselnek nagy értéket, plusz a benzin is olyn 120 forint környékén vásárolható, nem is értem hogy ki használ még itt tömegközlekedést...
Második napunkon a vízivilágba látogattunk el, melynek neve Seaworld. Erről sem írnék most túl sokat,csak pár dolgot. Itt a gyilkos bálnától kezdve a delfinekig, a rozmártól a jegesmedvékig minden állat be van tanítva valamilyen produkcióra. A Seaworld híressége Shamu, a kardszárnyú delfin (gyilkos bálna) hatalmas show-t adott elő, de az "állatkert" minden lakójának sikerült elbűvölnie minket. Sok képet csináltunk itt. Javaslom hogy nézzétek végig innentől egészen ameddig el nem értek a Miki egér, Minnie, és Plútó kutya bokorból kialakított képeihez. További érdekes infók itt és itt. Hosszas hezitálás után beültünk a park legőrültebb attrakcióiba is. Találtam neten ezekről is pár videót.
Harmadik napunk a Typhoon lagoon-ban telt. Ez egy vízi park, sok-sok csúszdával, középen egy hullámmedencével, sok pálmafával. Az első képen látható Thomas, a macsó háttal állva, jobb szélen pedig az egyik újgazdag afrikai csajszi, aki a fél országot felvásárolta ezen a túrán. A negyedik képen pedig éppen egy új óriáshullámot indítottak. KÉP KÉP KÉP KÉP Szerencsére az időjárás délután 4-ig jól viselkedett, és csak utána borult be az ég. Ezért minden csúszdát kipróbálva, sokat napozva ért véget a három napos élményhétvégénk. Az első képen egy olyan folyót láttok, ami az egész lagúnát körbejárja, így ha beszállsz egy ilyen óriás úszógumiba, akkor fél óra után ugyanott ki tudsz szállni belőle, csak éppen addig az egész lagúnát megkerülöd. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Egy felborult hajó belsejéből lehetett megtekinteni a víz alatti élővilágot, valamint itt búvárkodásra is volt lehetőség, amit természetesen ki is próbáltam. Igyekeztem nem belefulladni, mert itt nem Pamela Anderson teljesít szolgálatot a baywatch-os csini fürdőruciban... KÉP KÉP KÉP A hullámmedence pedig olyan erős és hatalmas hullámokat csinál, hogy amikor mi is nekilendültünk egy nagyobb hullámnak, lesérültünk. A hullám olyan erővel sodort el minket, hogy próbáltunk kapaszkodót keresni a lábunk alatt a medence alján. De ennek eredménye az lett hogy szépen lehorzsoltuk a lábunkról a bőrt a medence fenekén. Tehát a legjobb amit tehetsz egy ilyen hullámnál, hogy hagyod magad sodorni sok-sok méteren keresztül, és nem küzdesz ellene. Ebben a medencében viszont már egy fokkal csinosabb az életmentés. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP A suli busza este hatkor indult, már sietnünk kellett, hogy induljunk ki, és elérjük. Viszont mivel mindketten nagyon szomjasak voltunk, kutyafuttában kifelé menet még vettünk a 4 órás hazaútra innivalót. Zsófi üdítőt, én pedig sört, hogy majd a buszban elszopogatjuk. A kijáratnál aztán a security-sek megállítottak, hogy ki ne merjek menni a parkból a sörrel a kezemben, mert az ebben az országból tiltott az utcán. Mondom nekik, hogy nem fogom az utcán inni, rámutattam a buszunkra ami tőlünk 30 méterre állt, mondom hogy majd csak abban iszom meg. De akkor addig is berakom a táskámba, hogy ezt a 30 métert meg tudjam tenni úgy, hogy nincs sör a kezemben Erre a securitysek morcos arccal két lehetőséget adtak. 1. kidobom itt előttük a sört a kukába 2.megiszom még itt bent. Jó fejek mondhatom, hülye lennék kidobni a hat dolláros sört, szóval marad a gyors betakarítás... Mondjuk később a kanadai wonderlandben meg pont fordítva játszották el ezt az emberekkel. A bejáratnál a secusok minden táskába benéztek, és minden üdítőt és kaját eldobattak a belépőkkel. Hát persze, hogy bent vásárold meg. Volt olyan négygyerekes család is, aki hozott otthonról nagy hátitáskában kaját, rizsa + valamilyen husit, stb. Ezeket is kidobatták a bejáratnál a biztonságiak, hogy így meg kelljen venni majd a családnak a drága kaját bent. Ilyeneken nem tudsz spórolni itt. A Typhon Lagoonról további infók még itt.
Nagyjából ezeket láttuk ebben a pár napban. Voltak még külön utak Marlene programszervező kisasszony jóvoltából, de sajnos többre mi nem jutottunk el. 10.-én pénteken lett volna a Kennedy űrközpont látogatás, erre be is fizettünk, mert nagyon érdekelt volna bennünket, de sajnos a tudományt itt annyira nem részesítik előnyben, csak a szórakoztatóparkokat. Kettőnkön kívül senki sem jelentkezett, ezért törölték a Kennedy Űrközpont túrát. Még ha ezt a hétvégét itt töltöttük volna, akkor elmehettünk volna a Bahamákra, egy közel négy órás hajóúttal már a bahamákon is lehetsz, és ugye mondanom sem kell, hogy az még Miami Beachtől is sokkal-sokkal szebb. A Bahamás túra helyett ugyanis nekünk már megvolt a repülőjegyünk szombat reggel 8-ra a La Guardia reptérre, New Yorkba. Pénteken elbúcsúztunk az osztálytársaktól, a tanároktól, Marlenetől. Nagyon kellemes és mozgalmas két hetet sikerült eltöltenünk Miami Beachen. De még New Yorkot is látni szeretnénk. Aggodalomra adhat okot, hogy a dátum éppen szeptember 11, amikor éppen New Yorkba repülünk. Kissé félve a reptéri megpróbáltatásoktól a megemelt biztonsági szint miatt, felszálltunk az American Airlines repülőgépére, és egy négy órás repülőútat követően megérkeztünk a nagy almába. De ez már a következő bejegyzés lesz.
Folyt köv...
Nos, mivel ez a suli nem csak arról szól, hogy ülsz az iskolapadban, és magolod az angolt, hanem élményszerző kirándulás is egyben, ezért az iskola külön munkatársat alkalmaz a diákok szabadidős programjainak megszervezésére. Ezt a posztot Marlene, egy szimpatikus, vidám, spanyol akcentussal beszélő (XXL-es kebelmérettel megáldott) középkorú nő tölti be. Ezen a képen éppen az Everglades túrára ballagunk a csoporttal, a képen bal oldalt Marlene, jobb oldalt pedig a suli kisbusza, amivel 15 fősnél kisebb csoport esetén utaztunk. KÉP Marlene a szervező, az idegenvezető, és kisebb csoportok esetén a buszvezető is egy személyben. Első napunkon a City Tour programon vettünk részt, erről korábban már meséltem. Kedden volt napirenden a Dolphin Mall nevű bevásárlóközpont meghódítása. Ez olyasmi, mint nálunk a Premier Outlet Center, itt is minden nagyobb márka képviselteti magát, időszakosan kisebb-nagyobb árkedvezményekkel. Úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk, és inkább a csütörtöki Everglades aligátorfarmos programra megyünk el. Everglades Miamitól kb. 3/4 órányi autóútra található, korábban nemzeti parkká nyilvánították. A bejáratnál igazi aligátorfejekkel pózolhat a turista. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP . Itt természetes mocsaras, lápos élőkörnyezetükben élnek az aligátorok. A mocsarat egy hatalmas turbinával meghajtott, baromi gyors, víz felett lebegő, speedboat-nak nevezett járművel járjuk végig. KÉP Füldugót kell használni a hangereje miatt. Nagyon élveztük, ráadásul a csónak-és túra vezetőnk egy elég hibbant faszi volt, mindig csinálta a show-t, hergelte az aligátorokat, a csónakkal max sebesség mellett rendőrkanyarokat vett be. Sőt egy helyen meg is állította a csónakot, hogy most akkor ő kiszáll az aligátorok közé, és aki nem szívbajos, kövesse őt... Bátrabbak egy jó kép kedvéért bemerészkedtek a mocsárba, de én úgy döntöttem hogy többet ér ha a lábam és a testem egy szerves egészet alkot, nem szeretnék aligátoreledel lenni, így maradtam a csónakban. (A harmadik és negyedik kép korhatáros) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Miután visszaértünk a bázisra, ott folytatódott a show. Volt itt aligátorteknős, ami meglepően egresszíven a közelítő ujjakra rá akart harapni. Mondta is a showman, hogy simán le tud harapni egy emberi ujjat, mivel gyorsan és nagyon erősen harap. Majd volt még mérges kígyó hergelés, végül a show csúcspontja, amikor egy nagyobb aligátorral kezdett el szórakozni. Először csak szájkitátás, majd be a kezét az aligátor állkapcsai közé, majd hátulról meglovagolta, és az állkapcsát szétfeszítette. Őrület, hátborzongató volt látni a kezét bedugva az aligátor kitátott szájában. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Majd a show végén lehetőség volt kis aligátorokkal fotózkodni. Nagy élmény volt, mindkettőnknek nagyon tetszett. A parkról itt egy jó kis videó:
A következő program Marlene szervezésében a két napos floridai hétvége, ami a hétfői Labor Day (munka ünnepe) miatt három naposra nyúlt, mivel tanítás sem lett volna hétfőn a suliban. Így a Miamitól kb 400 km-re található élményparkokban tölthettük el ezt a három napot. Kora reggeli indulásunknak köszönhetően megélhettük életünk egyik legszebb napfelkeltéjét. Teljesen hihetetlen formája volt a felkelő napnak, ezeket a kocsiból, menet közben sikerült is megörökítenem az utókor számára. KÉP KÉP KÉP KÉP Első nap a filmes Universal Studio parkjában szórakoztunk. Itt a filmstúdió nagyobb alkotásaiból készítettek élményparkot, és végigélhetjük a filmeket mesterségesen újraépített helyszíneken. Meg kell mondjam, nagyon jól éreztem itt magam. Igazából erről olyan sok mindent nem is írnék, beszéljenek inkább a képek. A főbb filmcímek, amiket kipróbáltunk. Múmia, Twister, Cápa, E.T. , Terminator 2, Jurrassic Park, Harry Potter. A park legújabb büszkesége, a Harry Potter volt a kedvencem és a legnagyobb élmény mind közül, mert a gépben amiben ültünk, elé volt vetítve a kép egy vászonra, és olyan érzés volt, mintha tényleg a repülő seprűn repkednénk a filmben. A legjobb élmény az eddigi szórakoztatóparkokból. Ha egyszer valaki eljön erre, ezt semmiképpen ne hagyja ki. Igaz mindenhol nagyon nagy sor állt, a Harry Potternél -mivel ez a legújabb, és tényleg a park legjobb élménye - több mint másfél órát kellett a hosszú, kígyózó sorban araszolnunk. Amúgy a sok sorban állás alatt megismerhettük egy testközelből az átlag amerikai családokat. Legalább 80% annyira liberális család, hogy nem szólnak a gyerekekre semmiért. Csak néhány példa. Amerikai család1: állunk a hosszú, kígyózó sorban, 30 körüli apa+anya a két 4-6 év közötti gyerekével. A sorokat elválasztó bársonyköteleket derékmagasságú, mozgatható vasállványok tartják. A gyerekek természetese a bársonykötélen csimpaszkodnak, hintáznak, nézzük Zsófival, hogy ezek el fogják az egész sort dönteni, ha a szülők nem szólnak rájuk. Szülők csak nézik, hogy milyen édesen eljátszanak a csemetéik, még véletlenül sem szólnak rájuk, hogy nem szabad. Zsófival értetlenül nézzük, hogy ennyire liberális szülők hogy lehetnek? A gyereknek mindent szabad, semmiért nem szólnak rájuk. Aztán végül egy negyed órás sorban állás után megtörténik, amitől tartottunk. A sorokat elválasztó kordonon addig csimpaszkodtak a gyerkőcök, amíg az egészet el nem döntötték, rá a mellettünk álló mintegy 30 emberre, akik aztán amiatt nagyon pipák lettek... (utána már egy halk ejnye-bejnye elhagyja a szülők száját) Amerikai család2. Az öt év körüli gyerek nagyon unja magát a sorban állás miatt, ezért feltalálja magát. Elválik a szüleitől, és elmegy csámborogni a mintegy 500 embert tartalmazó sorok között. Belekapaszkodik a nénik szoknyájába, lehúzva azt a tulajdonos legnagyobb meglepetésére, amerikai család2 csak mosolyog egyet rajta, de nem szólnak a gyerekre. Mi aggódunk, hogy ha nem figyelnek jobban a gyerekre, az el fog veszni. Majd amikor már negyed óra után sem jelentkezik náluk a gyerek, akkor elkezdenek gondolkodni, hogy vajon merre lehet a kicsi? Aggodalom, idegeskedés, majd rá tíz percre bemondják a hangosbemondón, hogy az elveszett gyerekek osztályán egy kisfiú várja a szüleit... Amerikai család 3. A twisterbe megyünk be, a bejáratnál hatalmas figyelmeztetőtáblák, ki van írva hogy erős hang és fényeffektek lesznek a show elemei, aki ezeket nem bírja, ne menjen be. Amerikai család 3 két babakocsival,és két, ránézésre fél éves, szundikáló gyerekével természetesen bejön, hát miért hagynák ki ezt? A két fél éves csecsemő miatt??? Áááá, dehogy. Mi Zsófival értetlenül nézünk rájuk. Bent pedig kibírhatatlan hangerővel "tombol" a hurrikán, hatalmas szélvihar a szélgépektől, villogások, robbanások, eső hull ránk, sőt még a végén a rámpa is leszakad,amin a közönség áll... Mindezt lazán veszi az amerikai szülő, hadd edződjön a gyerek. Nem irigylem Hugomat, nehéz dolga lesz, ha tényleg ilyen gyerekek mellett szeretne babysitter lenni itt az USA-ban. De visszatérve a park látványosságaira, nem szeretnék minden egyes programot egyesével elmesélni. A parkról több infót itt találtok. Egész jó videókat találhattok ha beütitek youtube-on a keresőbe ezt: Universal Studios Orlando. Néhány youtube-on talált video. ITT, ITT, ITT, Vagy inkább nézzétek végig a képeket ettől a KÉP-től egészen addig, amikor egy sárgára festett szobában vagyunk, ugyanis este ott volt a szállásunk. Egy tipikus amerikai, utcáról nyíló ajtós szállóban, nagyon kényelmes ágyakkal. A hotel előtt a legközelebbi parkoló három hellyel, 1 Security, 2. a hónap dolgozója 3. mozgássérült. Itt a városban láttunk egy nagyon furcsa, fejre állított épületet. Nagyon érdekes volt, valamint vasárnap reggel, amikor reggelizni mentünk, egy furcsa, a fél égboltot betöltő feliratot vettünk észre felettünk. Repülővel kiírták hogy Isten szeret téged, és amúgy is, vasárnap van, irány a templom... :-) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
KÉP Érdekességként a Labor Day-hez, hogy a munka ünnepére való tekintettel hatalmas árkedvezményeket adnak mindenből. Vasárnap este a hotelben néztem a tv-t, és a reklámok szinten mind arról szóltak, hogy holnap (mivel labor day lesz) ezért szinte mindent odaadnak féláron. Szerepelt itt bútoráruház, ruhaboltok, számítástechnikai boltok, és ami a kedvencem volt, az a város toyota kereskedője. Az össze autót, ami a 2010-es készletből még megmaradt, készletkisöprési akcióban a listaár 50%-ért megveheted. Készleten pedig nem néhány darab, hanem több száz autó, amiből válogathat féláron a kedves vásárló. Egy új, full extrás Toyota Camry (ami speciel nekem is tetszik, pedig a toyoták formavilága sohasem fogott meg) 15.000 dolcsi. (valamivel több mint 3 millió forint) A Camry egy szinttel van a Corolla fölött. Amúgy így, hogy a kocsik újonnan is ennyire olcsók, használtan meg pláne nem képviselnek nagy értéket, plusz a benzin is olyn 120 forint környékén vásárolható, nem is értem hogy ki használ még itt tömegközlekedést...
Második napunkon a vízivilágba látogattunk el, melynek neve Seaworld. Erről sem írnék most túl sokat,csak pár dolgot. Itt a gyilkos bálnától kezdve a delfinekig, a rozmártól a jegesmedvékig minden állat be van tanítva valamilyen produkcióra. A Seaworld híressége Shamu, a kardszárnyú delfin (gyilkos bálna) hatalmas show-t adott elő, de az "állatkert" minden lakójának sikerült elbűvölnie minket. Sok képet csináltunk itt. Javaslom hogy nézzétek végig innentől egészen ameddig el nem értek a Miki egér, Minnie, és Plútó kutya bokorból kialakított képeihez. További érdekes infók itt és itt. Hosszas hezitálás után beültünk a park legőrültebb attrakcióiba is. Találtam neten ezekről is pár videót.
Harmadik napunk a Typhoon lagoon-ban telt. Ez egy vízi park, sok-sok csúszdával, középen egy hullámmedencével, sok pálmafával. Az első képen látható Thomas, a macsó háttal állva, jobb szélen pedig az egyik újgazdag afrikai csajszi, aki a fél országot felvásárolta ezen a túrán. A negyedik képen pedig éppen egy új óriáshullámot indítottak. KÉP KÉP KÉP KÉP Szerencsére az időjárás délután 4-ig jól viselkedett, és csak utána borult be az ég. Ezért minden csúszdát kipróbálva, sokat napozva ért véget a három napos élményhétvégénk. Az első képen egy olyan folyót láttok, ami az egész lagúnát körbejárja, így ha beszállsz egy ilyen óriás úszógumiba, akkor fél óra után ugyanott ki tudsz szállni belőle, csak éppen addig az egész lagúnát megkerülöd. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Egy felborult hajó belsejéből lehetett megtekinteni a víz alatti élővilágot, valamint itt búvárkodásra is volt lehetőség, amit természetesen ki is próbáltam. Igyekeztem nem belefulladni, mert itt nem Pamela Anderson teljesít szolgálatot a baywatch-os csini fürdőruciban... KÉP KÉP KÉP A hullámmedence pedig olyan erős és hatalmas hullámokat csinál, hogy amikor mi is nekilendültünk egy nagyobb hullámnak, lesérültünk. A hullám olyan erővel sodort el minket, hogy próbáltunk kapaszkodót keresni a lábunk alatt a medence alján. De ennek eredménye az lett hogy szépen lehorzsoltuk a lábunkról a bőrt a medence fenekén. Tehát a legjobb amit tehetsz egy ilyen hullámnál, hogy hagyod magad sodorni sok-sok méteren keresztül, és nem küzdesz ellene. Ebben a medencében viszont már egy fokkal csinosabb az életmentés. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP A suli busza este hatkor indult, már sietnünk kellett, hogy induljunk ki, és elérjük. Viszont mivel mindketten nagyon szomjasak voltunk, kutyafuttában kifelé menet még vettünk a 4 órás hazaútra innivalót. Zsófi üdítőt, én pedig sört, hogy majd a buszban elszopogatjuk. A kijáratnál aztán a security-sek megállítottak, hogy ki ne merjek menni a parkból a sörrel a kezemben, mert az ebben az országból tiltott az utcán. Mondom nekik, hogy nem fogom az utcán inni, rámutattam a buszunkra ami tőlünk 30 méterre állt, mondom hogy majd csak abban iszom meg. De akkor addig is berakom a táskámba, hogy ezt a 30 métert meg tudjam tenni úgy, hogy nincs sör a kezemben Erre a securitysek morcos arccal két lehetőséget adtak. 1. kidobom itt előttük a sört a kukába 2.megiszom még itt bent. Jó fejek mondhatom, hülye lennék kidobni a hat dolláros sört, szóval marad a gyors betakarítás... Mondjuk később a kanadai wonderlandben meg pont fordítva játszották el ezt az emberekkel. A bejáratnál a secusok minden táskába benéztek, és minden üdítőt és kaját eldobattak a belépőkkel. Hát persze, hogy bent vásárold meg. Volt olyan négygyerekes család is, aki hozott otthonról nagy hátitáskában kaját, rizsa + valamilyen husit, stb. Ezeket is kidobatták a bejáratnál a biztonságiak, hogy így meg kelljen venni majd a családnak a drága kaját bent. Ilyeneken nem tudsz spórolni itt. A Typhon Lagoonról további infók még itt.
Nagyjából ezeket láttuk ebben a pár napban. Voltak még külön utak Marlene programszervező kisasszony jóvoltából, de sajnos többre mi nem jutottunk el. 10.-én pénteken lett volna a Kennedy űrközpont látogatás, erre be is fizettünk, mert nagyon érdekelt volna bennünket, de sajnos a tudományt itt annyira nem részesítik előnyben, csak a szórakoztatóparkokat. Kettőnkön kívül senki sem jelentkezett, ezért törölték a Kennedy Űrközpont túrát. Még ha ezt a hétvégét itt töltöttük volna, akkor elmehettünk volna a Bahamákra, egy közel négy órás hajóúttal már a bahamákon is lehetsz, és ugye mondanom sem kell, hogy az még Miami Beachtől is sokkal-sokkal szebb. A Bahamás túra helyett ugyanis nekünk már megvolt a repülőjegyünk szombat reggel 8-ra a La Guardia reptérre, New Yorkba. Pénteken elbúcsúztunk az osztálytársaktól, a tanároktól, Marlenetől. Nagyon kellemes és mozgalmas két hetet sikerült eltöltenünk Miami Beachen. De még New Yorkot is látni szeretnénk. Aggodalomra adhat okot, hogy a dátum éppen szeptember 11, amikor éppen New Yorkba repülünk. Kissé félve a reptéri megpróbáltatásoktól a megemelt biztonsági szint miatt, felszálltunk az American Airlines repülőgépére, és egy négy órás repülőútat követően megérkeztünk a nagy almába. De ez már a következő bejegyzés lesz.
Folyt köv...
2010. szeptember 24., péntek
USA - Canada Tour - Miami város és a sulink
Igen, tudom... Már többen írtak hogy mikor folytatom az élménybeszámolót. Eljött az idő, most visszamenőleg bepótolom a kimaradt élménybeszámolókat, melyek a Miami napsütés, és állandó programok, rendezvények miatt nem kerültek napirendre korábban.
Ebben a blogbejegyzésben a Miami várossal és a sulinkkal kapcsolatos "kalandjaink", észrevételeim kerülnek leírásra.
Ebben a blogbejegyzésben a Miami várossal és a sulinkkal kapcsolatos "kalandjaink", észrevételeim kerülnek leírásra.
Miami város Miami Beach-re keresztelt városrészében éltünk két hétig. Miami Beach önálló kerületként éli vidám, mozgalmas és pazar életét, szerves részeként pálmafákkal, hatalmas neonreklámokkal, és sárga taxikkal tarkítva. Több mint 11 km-en át ragyog a sokemeletes hotelek és öröklakásos apartmanházak tövében végigfutó homokstrand, amit a 70-es évek végén az Egyesült Államok hadserege az óceánpart teljes hosszában kb 100 m széles sávban, több mint 10 millió köbméter fehér homok leterítésével alakított ki. (ha éppen nem háborúznak, akkor a plebs kedvére tesznek harcos alakulataik... fantasztikus ötlet) Köszönhetően az állandó napsütésnek, Miami Beach napjainkra állandó otthonává vált azoknak az ex New York-i lakosoknak is, akik korábban csak szezonálisan ugrottak le a floridai nyaralójukba. Most idézek egy helyi leírásból:
Az éjszakai élet is pezseg, mi is megtapasztaltuk a helyi legmenőbb szórakozóhelyen, a Mansionban. Szerda este tartják a legnagyobb partyt, és erre mi is invitálást kaptunk a suli egyik szervezőemberén keresztül. Ugyanis ott az EF-eseknek olyan kedvezmények járnak,mint 10 dolláros belépő (az eredeti 30 helyett) VIP belépés és sorolhatnám. Hát, gondoltuk ennyi jóról nem szabad lemaradni, csapjunk bele Miami Beach éjszakai életébe. A Mansion előtt a filmekből már jól ismert kép fogadott. Nagy állat gorilla biztonsági emberek a bejáratnál, emberek hosszú sorban várnak az áhított bejutásra. Nekünk tényleg működött a VIP bejutás, ugyanis soron kívül a VIP bejáratnál mehettünk be. Ott viszont olyan "felejthetetlen" élményben volt részünk, amit nem felejtünk egy ideig. Leírom a bejutásunk folyamatát,ami egy kb 5 méter hosszú szakaszon belül játszódik. Figyelj,érdekes lesz,az érdekességét még fokozni fogja hogy ez egy kb egy méter széles, mindkét oldalán kordonnal határolt VIP zónában játszódik:
1. A hosszú várakozó sort kikerülve a VIP bejárathoz terelnek minket. Ott Secu Gorilla 1 elkéri az ID-kat, hogy elmúltunk-e már 21 évesek. (ennyi a törvényes minimum korhatár az ilyen helyekre történő bejutáshoz) Odaadom Secu gorilla 1-nek a az EF-es tanulóazonosító kártyánkat, azon a születési dátumunk is rajta van, sok más adatunkkal egyetemben, természetesen angolul. Secu gerilla 1 nézi, nézi, visszaadja, és kér egy másik ID kártyát,mert mondja hogy ezen nem tud elmenni, nem találja a születési dátumomat. Erre odaadom neki a magyar személyimet. Kidülledt szemmel hosszasan keresi a magyar szövegben a születési dátumot. Megkegyelmezek neki, odahajolok (csak lassan,nehogy erőszakos támadásnak vélje) és megmutatom a születési dátumomat. Szolid mosollyal nyugtázza, hogy O.K., mehetek be a V.I.P ajtón a V.I.P zóna következő állomására.
2. Belépek az ajtón, az ajtó után elém áll Secu gorilla 2, hogy addig sehova tovább,míg nem látta az ID-met,hogy idősebb vagyok-e 21-nél. Mondom neki hogy 2 másodperce ellenőrizett Secu gorilla 1 az ajtó túloldalán, erre mondja hogy nem érdekli, mutassam meg neki is az ID-t. Ok, személyi elő, orra alá tolom, rámutatva a születési dátumra. Biccent,mehetek két lépést tovább a pénztáros csajszihoz. Továbbra is abban a kordonnal elválasztott VIP zónában haladok befelé, ahol nagyjából 1 személy/perc sebességgel lehet bejutni a szekusok lassú ellenőrzései miatt.
3. Pénztáros csajszi nem mutat jelentős ellenállást (csak mint a nácik a normandiai partraszállásnál),és érdeklődik hogy miért itt jöttem be a VIP bejárón,miért nem álltam be a kilométeres sor végére,mint mindenki más... EF-es ID kártya elő, üzenetet vette, 30 helyett 10 bucks (így is hívják a dollárt) a belépő. Bevárom Zsófit is, szerencsére éppen végzett secu gorilla 1 és 2 ellenőrző procedúrájával, megvesszük a két jegyet, amit a pénztáros csajszi a markunkba is nyom.
4. És most jön a legjobb része a bejutásnak!!!! Két lépést tudunk haladni tovább a VIP zónában, majd elénk áll Secu gorilla 3, hogy ő a jegykezelő, adjuk a jegyeinket. (amit a szeme láttára, 2 másodperccel korábban vettünk, tőle két méterre a VIP sor pénztáros csajszijától) Zsófi odaadja a jegyeinket, secu gorilla 3 int,hogy csak szépen egyesével. Zsófi odaadja a saját jegyét, secu gorilla 3 eltépi,és bedobja a gyűjtő urnájába. Zsófit tovább engedi. Hozzám fordul, odaadom a kezébe a jegyemet, eltépi, elfordul, bedobja a gyűjtő urnájába,majd visszafordul hozzám. Mennék tovább, de visszafog,hogy előbb adjam oda a jegyem!!! Mondom neki,hogy mi van???!!! Mondom neki, hogy most adtam a kezébe két másodperce. Erre ő: neki én nem adtam semmilyen jegyet, nem emlékszik rá hogy odaadtam volna a jegyem, úgyhogy amíg nem adok jegyet,nincs bemenetel... És kb 5 percen keresztül azon vitatkoztunk Secu gorilla 3-al, hogy ennyire nem lehet hülye... A pénztár mellett nem lehet elmenni jegyvásárlás nélkül, és tőlem meg amúgy is elvette a jegyet, csak a hosszú távú memóriája, ami max 2 másodpercig képes emlékezni, törlődött amikor elfordult az urnához az eltépett jegyemmel. 5 perces indulatos vitatkozás után érvényesül a sok lúd disznót győz elv, azt mondja,hogy menjek be nyugodtan. Lehet hogy mégiscsak odaadtam a jegyem neki,csak nem emlékszik rá... mondja.
Hát ez volt életem legfurcsább diszkóba bejutásos jelenete.... Majd leizzadva a szekusok hülyeségein, bejutva a diszkó halljában fújva egyet, valaki erőteljesen oldalba bök. Thomas az, a német szépfiú, a suli aktuális Brad Pittje... Pontosabban csak annak képzeli magát,mert teljesen úgy öltözik, vágatja a haját,és olyan napszemüveget hord,mint Mr. Pitt megboldogult nőcsábász korában. Oldalba bökés után jópofizik velem,hogy what's up? meg egyéb, hogy érezzük magunkat,meg milyen jó hogy mi is ide jöttünk. Thomassal csak az a gond, hogy korábban a suliban ha közös óránk volt, egy értelmes mondatot sem tudtunk beszélgetni. Általában én kérdeztem, ő egy yes/no válasszal letudott. Én meg őt tudtam le, hogy visszahúzódó és szerény srác, akivel nem lehet beszélgetni. Ezért is volt furcsa amikor a buliban meg országos cimboraként kezel,és beszélget velem. Az meg aztán még furcsább volt,hogy két nőt is összeszedett a suliból,akik éppen az aktuális női, és a buli egész ideje alatt még véletlenül sem engedi ki őket a karjai öleléséből... :)
A Mansion nem rossz hely, egész jól néz ki belül. KÉP KÉP KÉP KÉP
A buliból hajnal fél 2 magasságában indulunk haza, rá kellett jönnöm, hogy nem jön be ez az R'n'B stílusú zene, ami itt a legmenőbb klubokban népszerű. Viszont fél 2-kor is ugyanolyan hosszú libasorban várakoznak kint a kliensek, bejutásra vágyakozva. KÉP KÉP Ez fura,mert a hely 4 felé zár. Vagyis ha fél 2-kor még a sorban vár kint, mennyit fog tudni bulizni zárásig?! Lehet hogy ők is ahhoz a körhöz tartoznak,akik azért mennek buliba,hogy villogjanak vele facebook-on. Találkoztunk olyan emberekkel,akik velünk egy időben jöttek be, ittak egy koktélt, lefotózták magukat az iPhone-jukkal vagy a Blackberry-jükkel (itt mindenkinek ez a két mobiltelefonja van,más nem létezik) feltöltötték a képet facebookra, hogy milyen jó nekik,mert a Mansionban buliznak, aztán mondják egymásnak, hogy ok, Let's go home,és elindultak hazafelé... Ki érti ezt? Én nem. Annyit még érdekességként, hogy ennek a fene nagy globalizációnak köszönhetően megtapasztaltuk, hogy bárhol járunk a világban, mindenhol ugyanazt az ismerős zenét hallom, a rádióból a boltokban, a clubban, a tv-ben. Semmi új zenét nem hallok itt, amivel otthon ne találkoznék. Na jó, Győzikét még nem fedezték fel maguknak... :)
Másik érdekesség számomra, hogy amint ballagunk hazafelé fél 2 után, a hotelekből és pubokból jönnek ki az emberek, taxit fognak, és indulnak bulizni (hallom is az egyiktől amint mondja a másiknak hogy mekkorát fognak bulizni a Mansion-ben). Én nem értem ezeket, mondom ha most indulnak, mire odaérnek, kivárják a sort, bejutnak, lesz vagy fél 3 - 3/4 3, és tudnak kb egy órát bulizni. Ezért megéri fejenként 30 dolcsit befizetni nekik? Furcsa. Útban hazafelé belebotlottunk a Miami Ink-be, pontosabban ahol a műsort forgatják. (én ugyan még egy részét sem láttam a tv-ben) KÉP
A városról pár dolog. Tetszett, hogy minden utca egymásra merőleges, így mindig tudod nagyjából hogy mit hol találsz, nehéz eltévedni. Az utcákkal kapcsolatban számomra furcsa, hogy az utcaneveket pont fordítva táblázzák ki,mint itthon.A képen látható pl a Collins Avenue tábla, ami nem a tábla mögötti utcát jelöli, hanem a táblával párhuzamos utcát.KÉP Ez a kitáblázási mód roppant furcsa, ezért az első napokban nehezen igazodtam ki.
A városban a tömegközlekedést buszokkal oldják meg, viszont mivel akkora nagy távolságok nincsenek, mi inkább gyalog mentünk mindenhova. Jól esett a pálmafák tövében a napsütésben sétálgatni. Ötletes dolog, hogy minden busz elején egy kerékpár szállító van, ezért nem kell a buszra felcipelni a bicajt, hanem a busz elején szállíthatod. KÉP Az autórendszámok nagyon tetszettek, nem tűnnek annyira hivatalosnak. Viszont itt az autókon csak hátsó rendszámtábla kötelező, ezért első rendszámtáblát nem is látsz a kocsikon. Amikor megkérdeztem a taxisofőrt, hogy miért nincs a kocsikon elől rendszámtábla,akkor visszakérdezett, hogy minek lenne?! Ott van már úgyis egy hátul... KÉP KÉP
Ugyebár itt minden nagyobb, jó példa erre az 5,5 dl-es Red Bull (a hűtőben alul a normál európai méret), és rendőrautóból is XXL méretet használnak. Amúgy ez a rendőrkocsi végig itt állt a suli mellett, egy útfelbontás miatt lassítani a forgalmat. KÉP KÉP KÉP
Sikerült belefutnunk egy romantikus, tengerparti, naplemente mellett köttetett házasságkötésbe is. (a tengerpartnak éppen háttal vagyunk a képeken) Szép volt. KÉP KÉP
Éjszaka végigsétáltunk az Ocean's Drive-on, ami itt az egyik legjobb tengerparti sétálóutca. Ha Miami Beach-ről kapsz képeslapot, ez biztosan rajta lesz. Mérget vehetsz rá. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Otthon is vannak szép nagy limuzinok, itt természetesen ezek is XXL méretben. KÉP KÉP KÉP
Nagyon jó példa Miami Beach utóbbi 80 éves fejlődésének az alábbi kép,ami a jelenleg legforgalmasabb főutcát mutatja a 30-as években,amikor is még szinte csak pálmafákból állt az egész. KÉP
Egészen elképesztő feliratú pólókat árulnak errefelé, a legjobb benne, hogy meg is veszik, és hordják. Legalábbis jött velünk szembe az utcán több ilyen pólós leányzó is. KÉP KÉP
Kipróbáltam milyen az igazi amerikai hamburger és a helyi sör. Nos, a hamburger az szokás szerint XXL méret (megszenvedtem vele,hogy elfogyjon), az itt legnépszerűbb sör, a Bud Light egész finom, rosszabbra számítottam. Furcsaság a sör oldalán, ahogy a gyártási időt feltüntetik. KÉP KÉP
Az óceánpart itt gyönyörű, köszönhetően a katonaság által leszórt apró szemű fehér homoknak.Ennek a homoknak nagyon rossz tulajdonsága, hogy ha rátapad az ember bőrére, szinte smirglivel kell lekaparni, annyira ragaszkodó természetű.És habár hatalmas táblák jelzik a monokinizés tiltását, azért vannak törvényszegők... KÉP KÉP KÉP KÉP
A szállásunk közvetlenül a tengerparton, a suli épületében kialakított kollégiumban volt. Eredetileg a hatodikon laktam volna (ilyen kilátással KÉP KÉP KÉP ) egy dél-koreai és egy svájci sráccal, de aztán inkább leköltöztem Zsófihoz az ötödikre, ugyanis neki nem volt szobatársa. Így továbbra is egy "fedél alatt lakhatunk". A szoba két emeletes ággyal és egy fürdőszobával felszerelt lakosztály, szintén csodálatos panorámával KÉP KÉP , az elektromos átalakítóval (220-110 V) sokat kínlódtunk, sehogy sem akart stabilan a fali konnektorban megmaradni,de ezt egy székkel kitámasztva megoldottuk. Így az összes elektromos kütyünket (laptopok, telefonok, fényképező akksi) tudtuk tölteni a helyi 110 V-os hálózatról. A nyelvtudás felmérő tesztet még otthon online ki kellett töltenünk, ez alapján egy szintre tettek minket Zsófival. (az igazsághoz tartozik,hogy én a 4 modulból csak hármat töltöttem ki,így lettünk szerzett pontszámok alapján egy szintre sorolva)
Az angolóráink három témára fókuszáltak. A legfőbb óra, a beszélgetős és nyelvtant előtérbe helyező angolunk Jeremyvel volt. Jeremy egy nagyon laza,és humoros, született amerikai srác. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Érdekesség vele kapcsolatban, hogy két évig tanított angolt dél-koreában, mesélt a helyi technológiai csodákról, kezdve azzal,hogy mindent a mobiltelefonjukon keresztül intéznek (online bankolás, vásárlások fizetése, stb) Valamint olyan menő környéken lakott, hogy minden lakás és ház az ujjlenyomatoddal nyílt, nem volt szüksége senkinek lakáskulcsra. Mindaz,amit reggel magaddal kellett vinned a napi munkához/tanuláshoz/vásárláshoz, mindössze a mobiltelefonod... Mennyivel egyszerűbb így az élet. Valamint dél-koreában volt egy olyan súlyos motorbalesete (egy figyelmetlen autós piroson való áthajtása miatt), hogy a lábát fémekkel fogatták össze. Így lett terminátor Jeremyből, emberi szövet, fém vázon. A vasak ráadásul nem a lábszárcsont körül lettek beműtve, hanem a csontok közepén futnak végig. Hihetetlen. Aki nem hiszi, nézze meg facebookon az ismerőseim között Jeremy képeinél a lábröntgen képeit.
Másik típusú angol óráink, Paulával, phrasal verbs témakörökben zajlott. Phrasal verbs az olyan kifejezés, amikor két szó összetétele egy teljesen új jelentéssel bír, mintha azt a két szót lefordítanánk a saját nyelvünkre. Csak egy két példát említve: pl a "throw up" a vomit (hányni) a szebb verziója. Vagy a "doze off" a bóbiskolást jelenti. Csupa-csupa olyan kifejezések, amit rendszeresen használnak az angolban, de ha még nem találkoztál ezekkel a szóösszetételekkel, nem fogod érteni,mit is akar közölni veled az illető.
Harmadik fajta angolunk azok az iLab órák voltak, amiken számítógép előtt, az EF saját online, Efekta névre keresztelt tananyagát ismertük meg, majd minden lecke végén tesztelték is az elsajátított tudást hallás/szövegértés/kiejtés/szókincs tekintetében. Tetszettek az iLab órák is, nagy előnyük, hogy a tananyaggal a saját tempómban haladhatok. Ha esetleg valami nem teljesen világos, több időm van az információ elsajátítására.
A termek szinte mind, kivétel nélkül az óceánpartra néztek, így nehezítve a koncentrált figyelem folyamatos fenntartását. Általában közepes diákszámú csoportban tanultunk, 4-8 fős létszámmal. Tanáraink légkondimániáját erősen megszenvedtük, mindig első dolguk volt a terembe érve letekerni a légkondit még hidegebbre. Így sikerült elérniük, hogy amíg kint tombolt a 35-40 fokos hőség, addig mi pulóverben didergünk bent 16-18 fokban.
Ami viszont tetszett az angol órák beosztásában, az a szellősségük. Vagyis nagyon ritkán követett egymást több óra, általában lement egy dupla óra, majd a következő dupla óráig rendelkezésre álló két órában azonnal mindenki lement a beach-re. Így az egész napunk dupla angolórák és óceánparti sütkérezés váltakozásából állt. Ennek eredménye meg is látszik a csokibarna bőrünkön, és beach-en összekovácsolódott iskolatársak barátságán. Torontóhoz képest ez nagy előny volt Miami Beachen, amikor az órák után vagy közben mindenki levonul a tengerpartra, és közösen töltjük el az időt, egymással beszélgetve, ismerkedve. A csapatszellem így erősödik. KÉP Torontóban viszont (mivel a suli és a tanulók szállásai teljesen eltérő városrészekben vannak) órák után mindenki a maga útját járja,így az osztálytársainkkal szinte csak az órákon találkozunk. Miamiben több náció képviselőivel volt dolgunk. Nagyon sokan jöttek ide Svájcból és Spanyolországból. Elmondásuk szerint ott a kormány fizeti a diákoknak az ilyen jellegű külföldi nyelvtanfolyamokat, kár hogy ez itthon még nem terjedt el ennyire. A Svédországból származó Rikkevel a három napos seaworld-universal-typhoon lagoon túrán barátkoztunk össze, az orosz fogdoki Oybek-el az órákon és a strandon. Meglepett minket az orosz cimbora közvetlensége, és jó humora. Pedig már korban is 40 felett jár. Aki viszont korban a mindent vivő osztálytársunk, ő Vera Brazíliából. Másfél éve van a nyugdíjig. Fiatalos gondolkodású, vicces nőszemély. Munkáját tekintve nem ennek kellene lejönnie róla, ugyanis bírósági főguru otthon. Mégis összespórolt egy nyelvtanfolyamra, és két másik hasonló korú kolléganőjével eljöttek Miamibe a 20 évesek közé angolt tanulni. Voltak még velünk egy csoportban Venezuelából, Mexikóból és Afrikából. Az újgazdag afrikai lányokra nagyon mérgesek voltunk a három napos hétvégi túránkon, mivel soha nem tudtak időre visszaérni a suli buszához a shoppingolásaikból. Ezért mindig rájuk kellett várnia az egész csoportnak, hogy tovább indulhassunk. Egyszer már úgy is volt,hogy nem várunk tovább, ott hagyjuk őket, jöjjenek haza,ahogy akarnak (mindezt 400 km-re Miami-től) de aztán mégis befutottak fél óra késéssel, kezükben roskadozó bevásárlótáskákkal.
A kajákról: nem túlzás, ha azt írom, hogy mindennek nagyon "mű-íze" volt. Még a tojásnak sem volt tojás íze, hanem egyáltalán nem is volt íze. Mint kiderült utóbb lehet, hogy azért mert tojásporból készült a rántottánk. Amerikában "gyártanak külön olyan tojást is, amelyikben nincs tojássárgája, hanem egy nagy fehérje az egész, ezt az ételallergiások ehetik, azt hiszem.
Lehet, hogy csak a fűszerek hiányoztak nekünk a magyar konyha után, de még a pizzának és a hamburgernek sem lehetett az igazi ízét érezni. Mesterséges ízek mindenben. Inni meg csak coca-cola - fanta - spite hármasból tudsz. Akárhova mész be...
Az ebédlőnkben az összes tanuló országának zászlója ki volt függesztve. KÉP KÉP
Összegezve mindkettőnknek tetszett Miami Beach. Ha nem is örökre, de el tudnánk képzelni az életünket egy rövidebb időtartamra itt. Mondjuk a januártól- májusig tartó időszakokat át tudnánk vészelni itt is, az év többi része pedig jó lenne otthon is :-)
Az összes képet itt érheted el.
Bármilyen kommentet szívesen fogadok, esetleg arról, hogy mi érdekelne még, miről írjak. Ha elolvastad, kérlek jelezz vissza nekem azzal, hogy teszel egy pipát az érdekes részbe. Köszi
"a nap, a tenger és a homok szerelmesei hajlamosak arra,hogy elkerüljék magát Miami városát. Miami Beach számos polgárához hasonlóan őket is is visszariasztja a Kubából és Haitiből érkező bevándorlók áradata, a kábítószerről, a vudu-szertartásokról és az erőszakos bűnözésről terjedő történetek. A történetek igazak. A kábítószer kereskedelem ma a négy legfőbb floridai jövedelemforrás egyike"idézet vége. Nos, a helyzet azért ennyire nem tűnt gázosnak, de hát ha egyszer a hivatalos leírásban is ez szerepel, gondoltam megemlítem. Érdekesség még Miamiről amit Marlene, a suli szabadidő programjainak koordinátora mesélt. Miami Vice tv sorozat... mi jut eszedbe róla? Hát persze hogy a napsütés, pálmafák, csodálatos homokos tengerpartok, szép bögyös macák,és még sorolhatnám. Nos, Marlene mesélte, hogy Miaminak ez a sorozat hozta meg a világhírnevet, ugyanis előtte egyáltalán nem számított felkapott helynek Miami sem az USA-n belül,sem a nagyvilágban. A sorozat után szinte berobbant itt az élet,mindenki ide jött nyaralni a szélrózsa minden irányából. És hát azóta Miamiban napról napra jobban pezseg az élet.
Az éjszakai élet is pezseg, mi is megtapasztaltuk a helyi legmenőbb szórakozóhelyen, a Mansionban. Szerda este tartják a legnagyobb partyt, és erre mi is invitálást kaptunk a suli egyik szervezőemberén keresztül. Ugyanis ott az EF-eseknek olyan kedvezmények járnak,mint 10 dolláros belépő (az eredeti 30 helyett) VIP belépés és sorolhatnám. Hát, gondoltuk ennyi jóról nem szabad lemaradni, csapjunk bele Miami Beach éjszakai életébe. A Mansion előtt a filmekből már jól ismert kép fogadott. Nagy állat gorilla biztonsági emberek a bejáratnál, emberek hosszú sorban várnak az áhított bejutásra. Nekünk tényleg működött a VIP bejutás, ugyanis soron kívül a VIP bejáratnál mehettünk be. Ott viszont olyan "felejthetetlen" élményben volt részünk, amit nem felejtünk egy ideig. Leírom a bejutásunk folyamatát,ami egy kb 5 méter hosszú szakaszon belül játszódik. Figyelj,érdekes lesz,az érdekességét még fokozni fogja hogy ez egy kb egy méter széles, mindkét oldalán kordonnal határolt VIP zónában játszódik:
1. A hosszú várakozó sort kikerülve a VIP bejárathoz terelnek minket. Ott Secu Gorilla 1 elkéri az ID-kat, hogy elmúltunk-e már 21 évesek. (ennyi a törvényes minimum korhatár az ilyen helyekre történő bejutáshoz) Odaadom Secu gorilla 1-nek a az EF-es tanulóazonosító kártyánkat, azon a születési dátumunk is rajta van, sok más adatunkkal egyetemben, természetesen angolul. Secu gerilla 1 nézi, nézi, visszaadja, és kér egy másik ID kártyát,mert mondja hogy ezen nem tud elmenni, nem találja a születési dátumomat. Erre odaadom neki a magyar személyimet. Kidülledt szemmel hosszasan keresi a magyar szövegben a születési dátumot. Megkegyelmezek neki, odahajolok (csak lassan,nehogy erőszakos támadásnak vélje) és megmutatom a születési dátumomat. Szolid mosollyal nyugtázza, hogy O.K., mehetek be a V.I.P ajtón a V.I.P zóna következő állomására.
2. Belépek az ajtón, az ajtó után elém áll Secu gorilla 2, hogy addig sehova tovább,míg nem látta az ID-met,hogy idősebb vagyok-e 21-nél. Mondom neki hogy 2 másodperce ellenőrizett Secu gorilla 1 az ajtó túloldalán, erre mondja hogy nem érdekli, mutassam meg neki is az ID-t. Ok, személyi elő, orra alá tolom, rámutatva a születési dátumra. Biccent,mehetek két lépést tovább a pénztáros csajszihoz. Továbbra is abban a kordonnal elválasztott VIP zónában haladok befelé, ahol nagyjából 1 személy/perc sebességgel lehet bejutni a szekusok lassú ellenőrzései miatt.
3. Pénztáros csajszi nem mutat jelentős ellenállást (csak mint a nácik a normandiai partraszállásnál),és érdeklődik hogy miért itt jöttem be a VIP bejárón,miért nem álltam be a kilométeres sor végére,mint mindenki más... EF-es ID kártya elő, üzenetet vette, 30 helyett 10 bucks (így is hívják a dollárt) a belépő. Bevárom Zsófit is, szerencsére éppen végzett secu gorilla 1 és 2 ellenőrző procedúrájával, megvesszük a két jegyet, amit a pénztáros csajszi a markunkba is nyom.
4. És most jön a legjobb része a bejutásnak!!!! Két lépést tudunk haladni tovább a VIP zónában, majd elénk áll Secu gorilla 3, hogy ő a jegykezelő, adjuk a jegyeinket. (amit a szeme láttára, 2 másodperccel korábban vettünk, tőle két méterre a VIP sor pénztáros csajszijától) Zsófi odaadja a jegyeinket, secu gorilla 3 int,hogy csak szépen egyesével. Zsófi odaadja a saját jegyét, secu gorilla 3 eltépi,és bedobja a gyűjtő urnájába. Zsófit tovább engedi. Hozzám fordul, odaadom a kezébe a jegyemet, eltépi, elfordul, bedobja a gyűjtő urnájába,majd visszafordul hozzám. Mennék tovább, de visszafog,hogy előbb adjam oda a jegyem!!! Mondom neki,hogy mi van???!!! Mondom neki, hogy most adtam a kezébe két másodperce. Erre ő: neki én nem adtam semmilyen jegyet, nem emlékszik rá hogy odaadtam volna a jegyem, úgyhogy amíg nem adok jegyet,nincs bemenetel... És kb 5 percen keresztül azon vitatkoztunk Secu gorilla 3-al, hogy ennyire nem lehet hülye... A pénztár mellett nem lehet elmenni jegyvásárlás nélkül, és tőlem meg amúgy is elvette a jegyet, csak a hosszú távú memóriája, ami max 2 másodpercig képes emlékezni, törlődött amikor elfordult az urnához az eltépett jegyemmel. 5 perces indulatos vitatkozás után érvényesül a sok lúd disznót győz elv, azt mondja,hogy menjek be nyugodtan. Lehet hogy mégiscsak odaadtam a jegyem neki,csak nem emlékszik rá... mondja.
Hát ez volt életem legfurcsább diszkóba bejutásos jelenete.... Majd leizzadva a szekusok hülyeségein, bejutva a diszkó halljában fújva egyet, valaki erőteljesen oldalba bök. Thomas az, a német szépfiú, a suli aktuális Brad Pittje... Pontosabban csak annak képzeli magát,mert teljesen úgy öltözik, vágatja a haját,és olyan napszemüveget hord,mint Mr. Pitt megboldogult nőcsábász korában. Oldalba bökés után jópofizik velem,hogy what's up? meg egyéb, hogy érezzük magunkat,meg milyen jó hogy mi is ide jöttünk. Thomassal csak az a gond, hogy korábban a suliban ha közös óránk volt, egy értelmes mondatot sem tudtunk beszélgetni. Általában én kérdeztem, ő egy yes/no válasszal letudott. Én meg őt tudtam le, hogy visszahúzódó és szerény srác, akivel nem lehet beszélgetni. Ezért is volt furcsa amikor a buliban meg országos cimboraként kezel,és beszélget velem. Az meg aztán még furcsább volt,hogy két nőt is összeszedett a suliból,akik éppen az aktuális női, és a buli egész ideje alatt még véletlenül sem engedi ki őket a karjai öleléséből... :)
A Mansion nem rossz hely, egész jól néz ki belül. KÉP KÉP KÉP KÉP
A buliból hajnal fél 2 magasságában indulunk haza, rá kellett jönnöm, hogy nem jön be ez az R'n'B stílusú zene, ami itt a legmenőbb klubokban népszerű. Viszont fél 2-kor is ugyanolyan hosszú libasorban várakoznak kint a kliensek, bejutásra vágyakozva. KÉP KÉP Ez fura,mert a hely 4 felé zár. Vagyis ha fél 2-kor még a sorban vár kint, mennyit fog tudni bulizni zárásig?! Lehet hogy ők is ahhoz a körhöz tartoznak,akik azért mennek buliba,hogy villogjanak vele facebook-on. Találkoztunk olyan emberekkel,akik velünk egy időben jöttek be, ittak egy koktélt, lefotózták magukat az iPhone-jukkal vagy a Blackberry-jükkel (itt mindenkinek ez a két mobiltelefonja van,más nem létezik) feltöltötték a képet facebookra, hogy milyen jó nekik,mert a Mansionban buliznak, aztán mondják egymásnak, hogy ok, Let's go home,és elindultak hazafelé... Ki érti ezt? Én nem. Annyit még érdekességként, hogy ennek a fene nagy globalizációnak köszönhetően megtapasztaltuk, hogy bárhol járunk a világban, mindenhol ugyanazt az ismerős zenét hallom, a rádióból a boltokban, a clubban, a tv-ben. Semmi új zenét nem hallok itt, amivel otthon ne találkoznék. Na jó, Győzikét még nem fedezték fel maguknak... :)
Másik érdekesség számomra, hogy amint ballagunk hazafelé fél 2 után, a hotelekből és pubokból jönnek ki az emberek, taxit fognak, és indulnak bulizni (hallom is az egyiktől amint mondja a másiknak hogy mekkorát fognak bulizni a Mansion-ben). Én nem értem ezeket, mondom ha most indulnak, mire odaérnek, kivárják a sort, bejutnak, lesz vagy fél 3 - 3/4 3, és tudnak kb egy órát bulizni. Ezért megéri fejenként 30 dolcsit befizetni nekik? Furcsa. Útban hazafelé belebotlottunk a Miami Ink-be, pontosabban ahol a műsort forgatják. (én ugyan még egy részét sem láttam a tv-ben) KÉP
A városról pár dolog. Tetszett, hogy minden utca egymásra merőleges, így mindig tudod nagyjából hogy mit hol találsz, nehéz eltévedni. Az utcákkal kapcsolatban számomra furcsa, hogy az utcaneveket pont fordítva táblázzák ki,mint itthon.A képen látható pl a Collins Avenue tábla, ami nem a tábla mögötti utcát jelöli, hanem a táblával párhuzamos utcát.KÉP Ez a kitáblázási mód roppant furcsa, ezért az első napokban nehezen igazodtam ki.
A városban a tömegközlekedést buszokkal oldják meg, viszont mivel akkora nagy távolságok nincsenek, mi inkább gyalog mentünk mindenhova. Jól esett a pálmafák tövében a napsütésben sétálgatni. Ötletes dolog, hogy minden busz elején egy kerékpár szállító van, ezért nem kell a buszra felcipelni a bicajt, hanem a busz elején szállíthatod. KÉP Az autórendszámok nagyon tetszettek, nem tűnnek annyira hivatalosnak. Viszont itt az autókon csak hátsó rendszámtábla kötelező, ezért első rendszámtáblát nem is látsz a kocsikon. Amikor megkérdeztem a taxisofőrt, hogy miért nincs a kocsikon elől rendszámtábla,akkor visszakérdezett, hogy minek lenne?! Ott van már úgyis egy hátul... KÉP KÉP
Ugyebár itt minden nagyobb, jó példa erre az 5,5 dl-es Red Bull (a hűtőben alul a normál európai méret), és rendőrautóból is XXL méretet használnak. Amúgy ez a rendőrkocsi végig itt állt a suli mellett, egy útfelbontás miatt lassítani a forgalmat. KÉP KÉP KÉP
Sikerült belefutnunk egy romantikus, tengerparti, naplemente mellett köttetett házasságkötésbe is. (a tengerpartnak éppen háttal vagyunk a képeken) Szép volt. KÉP KÉP
Éjszaka végigsétáltunk az Ocean's Drive-on, ami itt az egyik legjobb tengerparti sétálóutca. Ha Miami Beach-ről kapsz képeslapot, ez biztosan rajta lesz. Mérget vehetsz rá. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Otthon is vannak szép nagy limuzinok, itt természetesen ezek is XXL méretben. KÉP KÉP KÉP
Nagyon jó példa Miami Beach utóbbi 80 éves fejlődésének az alábbi kép,ami a jelenleg legforgalmasabb főutcát mutatja a 30-as években,amikor is még szinte csak pálmafákból állt az egész. KÉP
Egészen elképesztő feliratú pólókat árulnak errefelé, a legjobb benne, hogy meg is veszik, és hordják. Legalábbis jött velünk szembe az utcán több ilyen pólós leányzó is. KÉP KÉP
Kipróbáltam milyen az igazi amerikai hamburger és a helyi sör. Nos, a hamburger az szokás szerint XXL méret (megszenvedtem vele,hogy elfogyjon), az itt legnépszerűbb sör, a Bud Light egész finom, rosszabbra számítottam. Furcsaság a sör oldalán, ahogy a gyártási időt feltüntetik. KÉP KÉP
Az óceánpart itt gyönyörű, köszönhetően a katonaság által leszórt apró szemű fehér homoknak.Ennek a homoknak nagyon rossz tulajdonsága, hogy ha rátapad az ember bőrére, szinte smirglivel kell lekaparni, annyira ragaszkodó természetű.És habár hatalmas táblák jelzik a monokinizés tiltását, azért vannak törvényszegők... KÉP KÉP KÉP KÉP
A szállásunk közvetlenül a tengerparton, a suli épületében kialakított kollégiumban volt. Eredetileg a hatodikon laktam volna (ilyen kilátással KÉP KÉP KÉP ) egy dél-koreai és egy svájci sráccal, de aztán inkább leköltöztem Zsófihoz az ötödikre, ugyanis neki nem volt szobatársa. Így továbbra is egy "fedél alatt lakhatunk". A szoba két emeletes ággyal és egy fürdőszobával felszerelt lakosztály, szintén csodálatos panorámával KÉP KÉP , az elektromos átalakítóval (220-110 V) sokat kínlódtunk, sehogy sem akart stabilan a fali konnektorban megmaradni,de ezt egy székkel kitámasztva megoldottuk. Így az összes elektromos kütyünket (laptopok, telefonok, fényképező akksi) tudtuk tölteni a helyi 110 V-os hálózatról. A nyelvtudás felmérő tesztet még otthon online ki kellett töltenünk, ez alapján egy szintre tettek minket Zsófival. (az igazsághoz tartozik,hogy én a 4 modulból csak hármat töltöttem ki,így lettünk szerzett pontszámok alapján egy szintre sorolva)
Az angolóráink három témára fókuszáltak. A legfőbb óra, a beszélgetős és nyelvtant előtérbe helyező angolunk Jeremyvel volt. Jeremy egy nagyon laza,és humoros, született amerikai srác. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Érdekesség vele kapcsolatban, hogy két évig tanított angolt dél-koreában, mesélt a helyi technológiai csodákról, kezdve azzal,hogy mindent a mobiltelefonjukon keresztül intéznek (online bankolás, vásárlások fizetése, stb) Valamint olyan menő környéken lakott, hogy minden lakás és ház az ujjlenyomatoddal nyílt, nem volt szüksége senkinek lakáskulcsra. Mindaz,amit reggel magaddal kellett vinned a napi munkához/tanuláshoz/vásárláshoz, mindössze a mobiltelefonod... Mennyivel egyszerűbb így az élet. Valamint dél-koreában volt egy olyan súlyos motorbalesete (egy figyelmetlen autós piroson való áthajtása miatt), hogy a lábát fémekkel fogatták össze. Így lett terminátor Jeremyből, emberi szövet, fém vázon. A vasak ráadásul nem a lábszárcsont körül lettek beműtve, hanem a csontok közepén futnak végig. Hihetetlen. Aki nem hiszi, nézze meg facebookon az ismerőseim között Jeremy képeinél a lábröntgen képeit.
Másik típusú angol óráink, Paulával, phrasal verbs témakörökben zajlott. Phrasal verbs az olyan kifejezés, amikor két szó összetétele egy teljesen új jelentéssel bír, mintha azt a két szót lefordítanánk a saját nyelvünkre. Csak egy két példát említve: pl a "throw up" a vomit (hányni) a szebb verziója. Vagy a "doze off" a bóbiskolást jelenti. Csupa-csupa olyan kifejezések, amit rendszeresen használnak az angolban, de ha még nem találkoztál ezekkel a szóösszetételekkel, nem fogod érteni,mit is akar közölni veled az illető.
Harmadik fajta angolunk azok az iLab órák voltak, amiken számítógép előtt, az EF saját online, Efekta névre keresztelt tananyagát ismertük meg, majd minden lecke végén tesztelték is az elsajátított tudást hallás/szövegértés/kiejtés/szókincs tekintetében. Tetszettek az iLab órák is, nagy előnyük, hogy a tananyaggal a saját tempómban haladhatok. Ha esetleg valami nem teljesen világos, több időm van az információ elsajátítására.
A termek szinte mind, kivétel nélkül az óceánpartra néztek, így nehezítve a koncentrált figyelem folyamatos fenntartását. Általában közepes diákszámú csoportban tanultunk, 4-8 fős létszámmal. Tanáraink légkondimániáját erősen megszenvedtük, mindig első dolguk volt a terembe érve letekerni a légkondit még hidegebbre. Így sikerült elérniük, hogy amíg kint tombolt a 35-40 fokos hőség, addig mi pulóverben didergünk bent 16-18 fokban.
Ami viszont tetszett az angol órák beosztásában, az a szellősségük. Vagyis nagyon ritkán követett egymást több óra, általában lement egy dupla óra, majd a következő dupla óráig rendelkezésre álló két órában azonnal mindenki lement a beach-re. Így az egész napunk dupla angolórák és óceánparti sütkérezés váltakozásából állt. Ennek eredménye meg is látszik a csokibarna bőrünkön, és beach-en összekovácsolódott iskolatársak barátságán. Torontóhoz képest ez nagy előny volt Miami Beachen, amikor az órák után vagy közben mindenki levonul a tengerpartra, és közösen töltjük el az időt, egymással beszélgetve, ismerkedve. A csapatszellem így erősödik. KÉP Torontóban viszont (mivel a suli és a tanulók szállásai teljesen eltérő városrészekben vannak) órák után mindenki a maga útját járja,így az osztálytársainkkal szinte csak az órákon találkozunk. Miamiben több náció képviselőivel volt dolgunk. Nagyon sokan jöttek ide Svájcból és Spanyolországból. Elmondásuk szerint ott a kormány fizeti a diákoknak az ilyen jellegű külföldi nyelvtanfolyamokat, kár hogy ez itthon még nem terjedt el ennyire. A Svédországból származó Rikkevel a három napos seaworld-universal-typhoon lagoon túrán barátkoztunk össze, az orosz fogdoki Oybek-el az órákon és a strandon. Meglepett minket az orosz cimbora közvetlensége, és jó humora. Pedig már korban is 40 felett jár. Aki viszont korban a mindent vivő osztálytársunk, ő Vera Brazíliából. Másfél éve van a nyugdíjig. Fiatalos gondolkodású, vicces nőszemély. Munkáját tekintve nem ennek kellene lejönnie róla, ugyanis bírósági főguru otthon. Mégis összespórolt egy nyelvtanfolyamra, és két másik hasonló korú kolléganőjével eljöttek Miamibe a 20 évesek közé angolt tanulni. Voltak még velünk egy csoportban Venezuelából, Mexikóból és Afrikából. Az újgazdag afrikai lányokra nagyon mérgesek voltunk a három napos hétvégi túránkon, mivel soha nem tudtak időre visszaérni a suli buszához a shoppingolásaikból. Ezért mindig rájuk kellett várnia az egész csoportnak, hogy tovább indulhassunk. Egyszer már úgy is volt,hogy nem várunk tovább, ott hagyjuk őket, jöjjenek haza,ahogy akarnak (mindezt 400 km-re Miami-től) de aztán mégis befutottak fél óra késéssel, kezükben roskadozó bevásárlótáskákkal.
A kajákról: nem túlzás, ha azt írom, hogy mindennek nagyon "mű-íze" volt. Még a tojásnak sem volt tojás íze, hanem egyáltalán nem is volt íze. Mint kiderült utóbb lehet, hogy azért mert tojásporból készült a rántottánk. Amerikában "gyártanak külön olyan tojást is, amelyikben nincs tojássárgája, hanem egy nagy fehérje az egész, ezt az ételallergiások ehetik, azt hiszem.
Lehet, hogy csak a fűszerek hiányoztak nekünk a magyar konyha után, de még a pizzának és a hamburgernek sem lehetett az igazi ízét érezni. Mesterséges ízek mindenben. Inni meg csak coca-cola - fanta - spite hármasból tudsz. Akárhova mész be...
Az ebédlőnkben az összes tanuló országának zászlója ki volt függesztve. KÉP KÉP
Összegezve mindkettőnknek tetszett Miami Beach. Ha nem is örökre, de el tudnánk képzelni az életünket egy rövidebb időtartamra itt. Mondjuk a januártól- májusig tartó időszakokat át tudnánk vészelni itt is, az év többi része pedig jó lenne otthon is :-)
Az összes képet itt érheted el.
Bármilyen kommentet szívesen fogadok, esetleg arról, hogy mi érdekelne még, miről írjak. Ha elolvastad, kérlek jelezz vissza nekem azzal, hogy teszel egy pipát az érdekes részbe. Köszi
2010. szeptember 11., szombat
USA - Canada Tour 2010 átmeneti pause a blogban
Tudom,tudom, már ideje volt valamit írni magunkról. De egy kis türelmet kérek még, és jövő héten bepótolom az utóbbi másfél hét kimaradt beszámolóit. Most éppen pakolásszuk a cókmókunkat, hogy holnap reggel 6-kor indulhassunk New Yorkba. Ha megérezünk Kanadába, ott én is írok a blogba beszámolót. Addig viszont javasolnám Zsófi saját élménybeszámolóját,amit az ONGO-ra írt (ugyanis párhuzamosan két beszámolót írunk, ki-ki a saját meglátásai szerint)
Zsófi beszámolói itt érhetőek el:
http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/4728
2010. szeptember 3., péntek
USA - Canada Tour 2010 - első nap
Asszimiláció és ismerkedés a várossal
Első hivatalos napunk Miami-ban aug. 30. hétfő. Reggel 8 körül kikecmeregünk az ágyból,majd reggelit követően következik egy egy órás eligazítás a suli és az állam szabályairól,amiket illene a suli minden tanulójának betartania. Kissé még kába vagyok az előző napi utazás és a Jet Lag miatt. De próbálok figyelni a légiesen karcsú, nádszál vékony, csinos igazgató kisasszonyra. Sok infó a "what definitely not to do" szabályokról. Se alkohol (hopp, ugrott a taxisunk alkoholmámoros partyjainak víziója) se drog nem fogyasztható az iskola területén,sőt drog az egész államban tiltott (nem mintha nem tudnék nélküle élni). A sulitól pár lépés az óceánpart. Az igazgató kisasszony figyelmeztet, hogy ott is meglepő szigor van érvényben,és itt ismét egy városi legenda nyert megcáfolást (Mythbusters-be beterjesztem).
Az óceánparton:
1. Nem fogyasztható üveg palackból alkohol(csak műanyagból), különben jön a yard,és irány a hűvös. 2. Nincs partizás és hangoskodás (lévén hogy az egész környék lakóövezet is), különben ismét irány a hűvös. 3. Tilos a parton éjszaka ott aludni, különben visz a yard
Ezek után gyorsan elhessegettem lelki szemeim elől az amerikai filmek állandó klisséjét, amikor is a fiatalok a tengerparton buliznak az elmaradhatatlan hangos zene és szétdobált sörösüvegek társaságában, majd a parti után reggelig a tengerparti homokban heverik ki a másnaposságot...
Plusz még két érdekességre hívta fel a figyelmünket az igazgatónő. Ha bármikor odajönne hozzánk egy homeless (hajléktalan) külsejű figura, és droggal kínál,még véletlenül se fogadjuk el,mert 99% hogy egy beépített rendőrrel van dolgunk,és a visszautasításunk hiányát a hűvös felé vezető legrövidebb úttal díjazza ,természetesen bilincsben. Ugyanez érvényes arra, ha egy feltűnően csinos lány kikezd velünk az utcán,és alkalmi "légyottot" kínál anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Valószínű szintén beépített rendőrrel lesz dolgunk (errefelé több a beépített ember,mint a komcsiknál...),és irány a fogda. A tanárok mesélik,hogy régebben volt is rá példa, hogy egy német tinédzser srác heves érdeklődést mutatott a feltűnően csinos (beépített rendőr)lány "visszautasíthatatlan" ajánlatára,aztán később mehettek letenni az óvadékot,és kihozni a srácot a dutyiból... :-)
Viszont ami jó hír, az az,hogy minden megengedett,ami nem tiltott. (mint egy jó tűzfal szabály)
Első nap nincs oktatásunk, helyette egy buszos városnéző túrát ajánlanak 30 $-ért,amit örömmel elfogadunk, mivel amúgy is szerettük volna az egész várost megnézni. Az időjárás a tegnap esti felhős, szeles, szemerkélő esős időjárásról nem sokat változott. Szerencsére a kellemesen lehűtött, légkondicionált buszban így is élvezetes a városnéző túra, holott kint 30 fok alá nem igazán esik a hőmérséklet ilyen időjárás mellett sem. Ja, mint kiderült, sikerült kifognunk a hurrikán szezont, ilyenkor napjában sűrűn váltogatják egymást kellemes, napsütéses órák a hatalmas esőkkel. (motorkerékpár bérlés ötlete elvetve...) A buszon az idegenvezetőnk az iskola Activity felelős hölgye, Marlene, erős spanyol akcentussal az angoljában. De azért figyelmesebb koncentrálással követhető a mondandója. Ja,a spanyol akcentusról még annyit, hogy úgy vettem észre, itt szinte minden "alap" munkát bevándorlókkal (mexikóiak, kubaiak stb.) végeztetnek. Alap alatt értem, a taxistól a buszvezetőig, a házépítőktől az idegenvezetőig. Zsófi kérdezte is, hogy akkor itt valójában mit dolgoznak az amerikaiak? Hát, mondom, ők ülnek a légkondicionált irodákban a nagy vállalatoknál,ahogy az az amerikai filmekben is látható.
Visszatérve a városnéző túrára, kezdésnek a sztárok luxusvilláin csurgatjuk a nyálunkat a luxusnegyeden átvágva. Ez a rész volt a második világháború idején az amerikai hadsereg tankjainak és egyéb harci szekereinek az állomáshelye, és innen hajózták be a későbbi bevetés helyszíneire őket. Most pedig Jennifer Lopeztől KÉP kezdve Sylvester Stallonéig KÉP az összes magára valamit is adó sztárnak van egy villája itt. Csodálatos környezetben, még elbűvölőbb paloták bújnak meg a pálmafákkal és magas sövénykerítésekkel szegélyezett telkeken. Érdemes megnézni a képgalériát a sok szép házért. Van olyan ház,aminek saját yachtgarázsa van,így a kedves tulajdonos a yachtjából közvetlenül a nappalijába léphet ki. KÉP
Miután tekintélyes mennyiségű nyálat csurgattunk Miami Beach luxusnegyedének sztárfészkeinek megtekintése közben, átutazunk az Ocean's Drive-on a belváros banknegyed részébe. Bankok toronyházai sorakoznak egymás mellett, úgy látszik itt a gazdasági válság nem tépázta meg őket. KÉP Átszeli a belvárost egy kékre festett "metro", amit ingyenesen lehet használni, lévén ez teljesen elektromos, és nem szennyezi a környezetet. Szeretnék erre átterelni az embereket autó helyett. Üdvözöljük a kezdeményezést, Budapesten mikor lesz ilyen? KÉP Folytatva utunkat találkozunk egészen különös fákkal,amiknek a gyökere nagyrészt a föld felett található, KÉP valamint sebességmérő rendőrautóval. Ami furcsa az otthoni, sunyi módon lesből, rejtőzködve sebességmérő rendőrökhöz képest, itt jól láthatóan az út szélén áll a mérőkocsi, és közben használja a belső megkülönböztető jelzését is. Ezek után ha valaki nem veszi észre,és gyorshajtást követ el, megérdemli a büntetését. KÉP Több szép városnegyeden is áthajtva egy megállót iktatunk be a Coconut Grove-on, egy bevásárlóközpont féleségnél. KÉP KÉP KÉP Itt több lány iskolatársunk is egekbe szökött pulzusszámmal és fültől-fülig érő vigyorral nyugtázza az idegenvezetőnktől elhangzó információt, miszerint fél órát vásárolgathatnak ebben a Victoria Secret üzletet is tartalmazó bevásárló negyedben... Hűvös nyugalommal veszem tudomásul mekkora élmény ezeknek a (svájci, spanyol, portugál, német,brazil) lányoknak a Victoria Secret leárazásoktól roskadozó bolt látványa (kb mintha nekem kedvenc hayabusa motoromat árulnák negyed áron) KÉP KÉP Majd folytatjuk buszos utunkat a város másik legdrágább negyedén át. Hatalmas kontrasztként az út,amin éppen buszozunk, két világot választ el a maga egyszerűségével. Az út bal oldalán magas kőkerítéssel elzárt,csodálatos trópusi fákkal tarkított luxusházak,melyeknek értéke Marlene elmondása szerint több millió dolláros ártól indul, és nem ritka az 50-100 millió dolláros ház sem itt. (eredetileg régen az egész környék a mezőgazdasági gépeket gyártó John Deere tulajdona volt,később ezt osztották fel sok kisebb telekre,és azokon épültek drága lakóházak) Az út másik fele amolyan társadalomkritikus ábrázolásként a másik végletet, a szegény negyedet határolja. KÉP Az első fekete közösségnek és más,a társadalmi ranglétrán lecsúszott (vagy még fel sem kapaszkodott) népcsoportoknak otthon adó városrész bádogviskókat (is) tartalmaz.
Tovább haladva érdekes volt számomra a város legrégebbi temetője, amiben a normál sírhelyek helyett a koporsók fedele látható. Marlene elmondta,hogy régen nem tudták eltemetni mélyebbre a halottakat,mert annyira kemény sziklás volt a talaj, hogy csak a felszínen álltak a koporsók. KÉP (pluszként hozzáteszi, hogy a Katrina hurrikán tragédiájakor New Orleansban ez okozott problémát,mert régen ott sem temették el a föld alá a halottaikat, mivel a föld alatt vízerek mentek,és nem szerették volna felsérteni. Ezért volt felszíni temetés,ami a hurrikánt követő árvíznél nagy problémát okozott)
Tovább haladva kereszteztük az USA legöregebb útját, az US1-es számú, Kanadába vezető utat. Ezen az úton kocsival 4 teljes napig tart elérni innen Kanadába. (nekünk másfél hét múlva ennél lényegesen gyorsabb lesz repülővel) KÉP Majd áthaladtunk Miami (számomra) legszebb, kertvárosi részén. Itt emberi léptékű, kerítés nélküli nyugodt, idilli kisvárosi lakóházak állnak. KÉP Ha Miami-n belül egy nyugodt helyet kellene választanom, ahol szívesen vásárolnék házat,akkor az ez a környék lenne. Neve Coral Gables. Majd két csodálatos épületbe botlunk. Az egyik egy csodálatos templom, melynek érdekessége hogy annyira felkapott itt Miamiban, hogy minimum 5 hónappal korábban le kell foglalni egy esetleges esküvőhöz. KÉP Vele szemben pedig egy másik monumentális épület,ami a II. világháborúban még kórházként üzemelt, most pedig hotel lett belőle. KÉP
Ezt követően a város egyetlen termálvizes strandja, KÉP, majd a kubai negyed következett. Neve Little Havanna. Érdekessége a kubai negyednek,hogy John F. Kennedy tette törvényesen lehetővé, hogy a Kubában politikai üldözöttek családjaikkal itt telepedjenek le. Extra pikantériája az állampolgársági nyilatkozat, aminek angol nyelven történik az adminisztrációja. De JFK lehetővé tette a kubaiaknak, hogy ők spanyol nyelven tudják le ezt a kötelező kört az állampolgársághoz. (Amúgy Kuba még az a hely, ahová szeretnék egyszer eljutni, hagyni hogy megérintsen Kuba, a kubai rum, a szivar és a tánc hangulata,varázslata...)
Itt bementünk egy kubai boltba, már ott elfogott a vágy,hogy következő útikalandként Kuba legyen betervezve. Külön dominó klubok működnek itt a kubaiaknak, mert náluk ez a "nemzeti sport". KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Városfelfedező túránk utolsó állomása Miami Downtown,a belváros volt. Itt Zsófival beültünk inni egy (dominikai) sört, majd az eladó közölte velünk hogy mi biztosan magyarok vagyunk,mert hallja a beszédünkből. Kiderült hogy Ő pedig szlovák,régóta itt él kint, de csak a férje tud magyarul, Ő nem. Kicsi a világ... :-) Viszont ennyi féle csapolt sört egy helyen még nem láttam, mint ami itt volt. Az utolsó képen vannak a sörcsapok.
KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Ezt követően estére visszaértünk a szállásra, vacsi,majd pihenés. Kedden indul az első tanulós nap.
Keddtől már nem fogok ennyire részletes beszámolókat írni. Lévén hogy a nap nagy részét az iskolapadban ülve töltjük. De írok majd erről is,ha lesz akit esetleg érdekel. Most már elteszem magam holnapra (mára) ugyanis már 3/4 1, és reggel 8kor suli...
Az összes képet itt éred el
KÉRÉS: légy szíves a cikk végén levő "érdekes" gombra nyomj rá egyszer,ha elolvastad, és érdekesnek találtad a beszámolót. Így tudni fogom,mennyien olvassák,és hogy érdemes-e folytatnom ezt az útbeszámolót a blogomba.
Üdvözlettel:
Zsolt
Első hivatalos napunk Miami-ban aug. 30. hétfő. Reggel 8 körül kikecmeregünk az ágyból,majd reggelit követően következik egy egy órás eligazítás a suli és az állam szabályairól,amiket illene a suli minden tanulójának betartania. Kissé még kába vagyok az előző napi utazás és a Jet Lag miatt. De próbálok figyelni a légiesen karcsú, nádszál vékony, csinos igazgató kisasszonyra. Sok infó a "what definitely not to do" szabályokról. Se alkohol (hopp, ugrott a taxisunk alkoholmámoros partyjainak víziója) se drog nem fogyasztható az iskola területén,sőt drog az egész államban tiltott (nem mintha nem tudnék nélküle élni). A sulitól pár lépés az óceánpart. Az igazgató kisasszony figyelmeztet, hogy ott is meglepő szigor van érvényben,és itt ismét egy városi legenda nyert megcáfolást (Mythbusters-be beterjesztem).Az óceánparton:
1. Nem fogyasztható üveg palackból alkohol(csak műanyagból), különben jön a yard,és irány a hűvös. 2. Nincs partizás és hangoskodás (lévén hogy az egész környék lakóövezet is), különben ismét irány a hűvös. 3. Tilos a parton éjszaka ott aludni, különben visz a yard
Ezek után gyorsan elhessegettem lelki szemeim elől az amerikai filmek állandó klisséjét, amikor is a fiatalok a tengerparton buliznak az elmaradhatatlan hangos zene és szétdobált sörösüvegek társaságában, majd a parti után reggelig a tengerparti homokban heverik ki a másnaposságot...
Plusz még két érdekességre hívta fel a figyelmünket az igazgatónő. Ha bármikor odajönne hozzánk egy homeless (hajléktalan) külsejű figura, és droggal kínál,még véletlenül se fogadjuk el,mert 99% hogy egy beépített rendőrrel van dolgunk,és a visszautasításunk hiányát a hűvös felé vezető legrövidebb úttal díjazza ,természetesen bilincsben. Ugyanez érvényes arra, ha egy feltűnően csinos lány kikezd velünk az utcán,és alkalmi "légyottot" kínál anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Valószínű szintén beépített rendőrrel lesz dolgunk (errefelé több a beépített ember,mint a komcsiknál...),és irány a fogda. A tanárok mesélik,hogy régebben volt is rá példa, hogy egy német tinédzser srác heves érdeklődést mutatott a feltűnően csinos (beépített rendőr)lány "visszautasíthatatlan" ajánlatára,aztán később mehettek letenni az óvadékot,és kihozni a srácot a dutyiból... :-)
Viszont ami jó hír, az az,hogy minden megengedett,ami nem tiltott. (mint egy jó tűzfal szabály)
Első nap nincs oktatásunk, helyette egy buszos városnéző túrát ajánlanak 30 $-ért,amit örömmel elfogadunk, mivel amúgy is szerettük volna az egész várost megnézni. Az időjárás a tegnap esti felhős, szeles, szemerkélő esős időjárásról nem sokat változott. Szerencsére a kellemesen lehűtött, légkondicionált buszban így is élvezetes a városnéző túra, holott kint 30 fok alá nem igazán esik a hőmérséklet ilyen időjárás mellett sem. Ja, mint kiderült, sikerült kifognunk a hurrikán szezont, ilyenkor napjában sűrűn váltogatják egymást kellemes, napsütéses órák a hatalmas esőkkel. (motorkerékpár bérlés ötlete elvetve...) A buszon az idegenvezetőnk az iskola Activity felelős hölgye, Marlene, erős spanyol akcentussal az angoljában. De azért figyelmesebb koncentrálással követhető a mondandója. Ja,a spanyol akcentusról még annyit, hogy úgy vettem észre, itt szinte minden "alap" munkát bevándorlókkal (mexikóiak, kubaiak stb.) végeztetnek. Alap alatt értem, a taxistól a buszvezetőig, a házépítőktől az idegenvezetőig. Zsófi kérdezte is, hogy akkor itt valójában mit dolgoznak az amerikaiak? Hát, mondom, ők ülnek a légkondicionált irodákban a nagy vállalatoknál,ahogy az az amerikai filmekben is látható.
Visszatérve a városnéző túrára, kezdésnek a sztárok luxusvilláin csurgatjuk a nyálunkat a luxusnegyeden átvágva. Ez a rész volt a második világháború idején az amerikai hadsereg tankjainak és egyéb harci szekereinek az állomáshelye, és innen hajózták be a későbbi bevetés helyszíneire őket. Most pedig Jennifer Lopeztől KÉP kezdve Sylvester Stallonéig KÉP az összes magára valamit is adó sztárnak van egy villája itt. Csodálatos környezetben, még elbűvölőbb paloták bújnak meg a pálmafákkal és magas sövénykerítésekkel szegélyezett telkeken. Érdemes megnézni a képgalériát a sok szép házért. Van olyan ház,aminek saját yachtgarázsa van,így a kedves tulajdonos a yachtjából közvetlenül a nappalijába léphet ki. KÉP
Miután tekintélyes mennyiségű nyálat csurgattunk Miami Beach luxusnegyedének sztárfészkeinek megtekintése közben, átutazunk az Ocean's Drive-on a belváros banknegyed részébe. Bankok toronyházai sorakoznak egymás mellett, úgy látszik itt a gazdasági válság nem tépázta meg őket. KÉP Átszeli a belvárost egy kékre festett "metro", amit ingyenesen lehet használni, lévén ez teljesen elektromos, és nem szennyezi a környezetet. Szeretnék erre átterelni az embereket autó helyett. Üdvözöljük a kezdeményezést, Budapesten mikor lesz ilyen? KÉP Folytatva utunkat találkozunk egészen különös fákkal,amiknek a gyökere nagyrészt a föld felett található, KÉP valamint sebességmérő rendőrautóval. Ami furcsa az otthoni, sunyi módon lesből, rejtőzködve sebességmérő rendőrökhöz képest, itt jól láthatóan az út szélén áll a mérőkocsi, és közben használja a belső megkülönböztető jelzését is. Ezek után ha valaki nem veszi észre,és gyorshajtást követ el, megérdemli a büntetését. KÉP Több szép városnegyeden is áthajtva egy megállót iktatunk be a Coconut Grove-on, egy bevásárlóközpont féleségnél. KÉP KÉP KÉP Itt több lány iskolatársunk is egekbe szökött pulzusszámmal és fültől-fülig érő vigyorral nyugtázza az idegenvezetőnktől elhangzó információt, miszerint fél órát vásárolgathatnak ebben a Victoria Secret üzletet is tartalmazó bevásárló negyedben... Hűvös nyugalommal veszem tudomásul mekkora élmény ezeknek a (svájci, spanyol, portugál, német,brazil) lányoknak a Victoria Secret leárazásoktól roskadozó bolt látványa (kb mintha nekem kedvenc hayabusa motoromat árulnák negyed áron) KÉP KÉP Majd folytatjuk buszos utunkat a város másik legdrágább negyedén át. Hatalmas kontrasztként az út,amin éppen buszozunk, két világot választ el a maga egyszerűségével. Az út bal oldalán magas kőkerítéssel elzárt,csodálatos trópusi fákkal tarkított luxusházak,melyeknek értéke Marlene elmondása szerint több millió dolláros ártól indul, és nem ritka az 50-100 millió dolláros ház sem itt. (eredetileg régen az egész környék a mezőgazdasági gépeket gyártó John Deere tulajdona volt,később ezt osztották fel sok kisebb telekre,és azokon épültek drága lakóházak) Az út másik fele amolyan társadalomkritikus ábrázolásként a másik végletet, a szegény negyedet határolja. KÉP Az első fekete közösségnek és más,a társadalmi ranglétrán lecsúszott (vagy még fel sem kapaszkodott) népcsoportoknak otthon adó városrész bádogviskókat (is) tartalmaz.
Tovább haladva érdekes volt számomra a város legrégebbi temetője, amiben a normál sírhelyek helyett a koporsók fedele látható. Marlene elmondta,hogy régen nem tudták eltemetni mélyebbre a halottakat,mert annyira kemény sziklás volt a talaj, hogy csak a felszínen álltak a koporsók. KÉP (pluszként hozzáteszi, hogy a Katrina hurrikán tragédiájakor New Orleansban ez okozott problémát,mert régen ott sem temették el a föld alá a halottaikat, mivel a föld alatt vízerek mentek,és nem szerették volna felsérteni. Ezért volt felszíni temetés,ami a hurrikánt követő árvíznél nagy problémát okozott)
Tovább haladva kereszteztük az USA legöregebb útját, az US1-es számú, Kanadába vezető utat. Ezen az úton kocsival 4 teljes napig tart elérni innen Kanadába. (nekünk másfél hét múlva ennél lényegesen gyorsabb lesz repülővel) KÉP Majd áthaladtunk Miami (számomra) legszebb, kertvárosi részén. Itt emberi léptékű, kerítés nélküli nyugodt, idilli kisvárosi lakóházak állnak. KÉP Ha Miami-n belül egy nyugodt helyet kellene választanom, ahol szívesen vásárolnék házat,akkor az ez a környék lenne. Neve Coral Gables. Majd két csodálatos épületbe botlunk. Az egyik egy csodálatos templom, melynek érdekessége hogy annyira felkapott itt Miamiban, hogy minimum 5 hónappal korábban le kell foglalni egy esetleges esküvőhöz. KÉP Vele szemben pedig egy másik monumentális épület,ami a II. világháborúban még kórházként üzemelt, most pedig hotel lett belőle. KÉP
Ezt követően a város egyetlen termálvizes strandja, KÉP, majd a kubai negyed következett. Neve Little Havanna. Érdekessége a kubai negyednek,hogy John F. Kennedy tette törvényesen lehetővé, hogy a Kubában politikai üldözöttek családjaikkal itt telepedjenek le. Extra pikantériája az állampolgársági nyilatkozat, aminek angol nyelven történik az adminisztrációja. De JFK lehetővé tette a kubaiaknak, hogy ők spanyol nyelven tudják le ezt a kötelező kört az állampolgársághoz. (Amúgy Kuba még az a hely, ahová szeretnék egyszer eljutni, hagyni hogy megérintsen Kuba, a kubai rum, a szivar és a tánc hangulata,varázslata...)
Itt bementünk egy kubai boltba, már ott elfogott a vágy,hogy következő útikalandként Kuba legyen betervezve. Külön dominó klubok működnek itt a kubaiaknak, mert náluk ez a "nemzeti sport". KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Városfelfedező túránk utolsó állomása Miami Downtown,a belváros volt. Itt Zsófival beültünk inni egy (dominikai) sört, majd az eladó közölte velünk hogy mi biztosan magyarok vagyunk,mert hallja a beszédünkből. Kiderült hogy Ő pedig szlovák,régóta itt él kint, de csak a férje tud magyarul, Ő nem. Kicsi a világ... :-) Viszont ennyi féle csapolt sört egy helyen még nem láttam, mint ami itt volt. Az utolsó képen vannak a sörcsapok.
KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Ezt követően estére visszaértünk a szállásra, vacsi,majd pihenés. Kedden indul az első tanulós nap.
Keddtől már nem fogok ennyire részletes beszámolókat írni. Lévén hogy a nap nagy részét az iskolapadban ülve töltjük. De írok majd erről is,ha lesz akit esetleg érdekel. Most már elteszem magam holnapra (mára) ugyanis már 3/4 1, és reggel 8kor suli...
Az összes képet itt éred el
KÉRÉS: légy szíves a cikk végén levő "érdekes" gombra nyomj rá egyszer,ha elolvastad, és érdekesnek találtad a beszámolót. Így tudni fogom,mennyien olvassák,és hogy érdemes-e folytatnom ezt az útbeszámolót a blogomba.
Üdvözlettel:
Zsolt
2010. szeptember 1., szerda
USA - Canada Tour 2010 - T-1 nap
Utazás Miami-ba
T mínusz egyedik napunk egy közel 24 órás utazást foglalt magába. Előző este a Margit szigeten a Fenyő koncertre voltunk hivatalosak, így a koncert után hazaérve pontosan 3 órát tudtunk aludni az indulás előtt. A reptérre (a tőle szokatlanul halálos pontossággal érkező) Szerencsés Pista barátom segítségével jutottunk ki, reggel 5kori indulással otthonról. A reptéren közölték velünk,hogy Zsófi 25,3 kg-os bőröndje 2,3 kg-al a megengedett érték felett van,ezért tízezer HUF-ot szurkoljunk le gyorsan a British Airways ügyfélszolgálatán. Hurrá... :-( Megdöbbenésünkre elmondták, hogy ez a díj valójában nem egy büntetés,hanem a "veszélyességi pótlék" a reptéri dolgozóknak,amiért 23 kg-nál nehezebb koffert kell pakolászniuk,és így nagyobb az esély a hát és egyéb húzódásokra... Búcsúzás Zsófi szüleitől, majd átesünk a kötelező táncokon mielőtt a fedélzetére léphetnénk a Ferihegy 2/B termináljából induló British Airways Airbus 320-nak.
A Budapest-London szakasz viszonylag gyorsan (kb két óra alatt) gond nélkül letudva, majd a Heathrow-n újra átesünk a kötelező táncokon. Budapestet ugyanis nagy örömünkre nemrég vissza rangsorolták a nemzetközi repterek biztonsági besorolásában a hiányos biztonsági szolgáltatások miatt,ezért Londonban újra mindent átvizsgáltak. Ez a szisztéma élne eredetileg akkor,ha nem EU-s,hanem valamelyik harmadik világbeli országból érkeztünk volna. Szívás... Így legalább nem unatkozunk a csatlakozás három és fél órás indulásáig. Közben megkörnyékeznek egy nagyszerű játékkal, néhány jegy vásárlása a belépő a luxus autó lottón,amin az ott kiállított Ferrarikat és Porsche-ket lehet megnyerni. "The more the ticket, the more the chance" elven több jeggyel nagyobb esély lesz a sorsoláson. Talán annyiban jobb ez a normál lottónál, hogy itt nyilvánosan láthatóak a nyertesek a honlapjukon, így nem áll fönn az a veszély,ami a magyar lottónál (vagyis nem tudhatod hogy nem magának veszi ki a nyereményt a Szerencsejáték Zrt vagy az állam). Az angolok nem bízzák a véletlenre az imádságot sem, külön terem áll rendelkezésre imádság céljából, ha netán valaki félre szeretne vonulni egy csendes szentélybe. KÉP KÉP
Végül kb fél óra alatt átvergődünk a Boeing 747-es gépünkhöz, tátott szájjal bámulunk amikor egy föld alatti metró visz át a másik csarnokba. Nincs szarakodás mint a 4-es metrónál... A gépen éppen a szárny felett kapunk helyet (panoráma ugrott), kárpótlásul a helyem roppant kényelmes, és a biztonsági ajtó miatt előttem nincs is ülés. Így mentesülök a kötelezően magam alá görnyesztett lábaktól, 8 óra kinyújtott lábas,kényelmes utazás következik. (a gép kijelzői szerint 10000 méteren, 1000 km/h-val, mínusz 50 fokon) Ja,és hatalmas egy madár ez a 747-es. Belül is nagyon kényelmes. Főleg az első osztály lehet az,ami minimális kihasználtság mellett működik éppen. KÉP KÉP Az utazás kényelmét a mögöttem ülő, ránézésre kilencedik hónapban járó kismama sem tudja beárnyékolni az állandó székrugdosásával. A repülőn az étel is meglepően jó volt,nem számítottam ilyen minőségre. Majd mély álomba merülés után fél órával a Miami-be érkezés előtt ébredünk. Gondtalan és gördülékeny földet érést követően rálépünk az "ígéretek földjére", az európainál is gondosabb biztonsági vizsgálat, ujjlenyomat vétellel, és kérdésekkel vegyítve (meddig/miért vagyunk itt, stb). Szerencsére a vazelines gumikesztyűvel és egyéb "belső" vizsgálattal itt sem találkozunk... :-)
Első ránézésre nem is olyan "nagyok" az amerikaiak, úgy látszik a városi legenda nem állja meg a helyét az életben, vagy csak itt vigyáznak jobban az alakjukra. Taxit fogunk, irány az EF Miami School. A taxis valami közel-keleti féle vidám csávesz, de nagyon beszédes, és két útikönyvnyi információval lát el mire a sulihoz érünk. Érdeklődik tőlünk,hogy az európaiak miért használják inkább a buszt,mint a taxit. Meséli hogy sokszor belefut olyan európaiakba, akik 3-4 fő esetén is inkább ott toporognak a buszmegállóban, és busszal mennek a reptérről, mert sokallják a taxi árát. Holott 3-4 fő esetén a busz is ugyanannyi,mintha mindhárman taxival mentek volna az adott úticélhoz... (igazából így átgondolva ezt én sem értem,nemcsak a taxis) Majd tudomást szerezve arról,hogy mi angolt tanulni jövünk az EF Miami iskolájába,két dolgot hoz fel:
1. Minek akarunk mi angolt tanulni, ha ilyen folyékonyan el tudunk beszélgetni vele?
2. Állítása szerint ide amúgy sem tanulni jönnek a fiatalok, hanem három dolog miatt: "isznak, buliznak, meg állandóan szexelnek"... (szép... mondom neki,és megnyugtatom,hogy mi ilyeneket sohasem tennénk...)
útközben szembesülünk azzal,hogy Miami egész méretes város, harminc dolcsival letudjuk a taxi árát.
Este 7 körül érkezünk meg a suliba,majd a recepción be"check"-olunk, újabb meglepetéssel. A recepciós lány magyarul köszönt minket: "Sziasztok, kellemes utatok volt?". Hát mondanom sem kell, leesett az állunk,itt is magyarokkal találkozunk. A hölgyet Margitnak hívják, kedves, mosolygós, segítőkész magyar leányzó,aki az itt elvégzett egyetem után "itt ragadt",és jelenleg az EF Miaminál R.A.s (Resident Advisor). Körülöttünk csupa-csupa változatos náció képviselői, az átlagéletkor olyan 20-25 környékén van. Szerintem ide javarészt az érettségi vagy az egyetem után/közben íratják be a tehetősebb szülők a csemetéiket. Tippem szerint kb 70%-ban Európa, 30%-ban más kontinensek országai képviseltetik magukat a tanulók között. Sok itt a svájci és a spanyol, de találkoztunk szlovákokkal és távol keletiekkel is. Mivel itt a szállásunk nem koedukált (a suli kollégiuma), ezért fiúk-lányok külön szinteken kerülnek elhelyezésre. Én a hatodikon kaptam szobát egy svájci és egy dél-koreai srác társbérlőjeként. A dél koreai kissé furán mondta a korea szót a bemutatkozáskor. Teljesen úgy hangzott a szájából,mint south croatia. (mondom neki hogy ilyen ország nincs is,erre újra megismétli a dél horvátországnak hangzó országát, végül leesett,hogy dél koreára gondolhat, csak furcsán ejti a koreát angolul. Végül 101%-os bizonyosságot nyerek dél koreával kapcsolatban ,amikor "az országotokban a Starcraft az össznépi nemzeti sport?" kérdésre azonnali fejbólogatás és mosoly a válasz.)
Rövid ismerkedés után terepszemlét tartok egy emelettel lejjebb Zsófinál,hogy Ő milyen nációkat fogott ki. És Zsófi egyedül... Nincs szobatársa,ezért úgy döntünk,hogy itt felejtődök addig nála,amíg nem érkezik meg más szobatárs. Az meg legközelebb egy hét múlva esedékes.
A szállásunk ugyebár a suli kollégiuma, ezért előreláthatólag mindkettőnknek az egész valójában egy időutazás lesz a régi szép főiskolás évekbe, hajnalig tartó bulizásokkal,és partykkal,és vidám arcokkal. Persze az órákon kötelező megjelenni,és vizsgázni is kell az egyes részekből,szóval... tanulni is kell!!!
Első este még elmentünk a közeli CBA-ba (itt Walgreens-nek hívják), vásároltunk európai-amerikai elektromos átalakítót az elektromos kütyüjeink töltéséhez, meg egyéb nyalánkságokat. Visszafelé úton összefutunk egy iskolatársunkkal. Közli hogy Belgiumból jött, erre én kontrázok hogy a belga KBC Bank érdekeltségeiben dolgozom én is,csak Magyarországon. A srác közli,hogy nem ismer semilyen KBC-t belgiumban... Mondanom sem kell,hogy ez olyan,mintha egy magyar külföldön azt mondaná,hogy nem hallott még soha az OTP-ről...
A belga srác elmeséli hogy Miami nagyon "cool" hely, csak az EF szerinte szar. Zsófival egymásra nézünk,hogy ezt vajon miért mondhatja... Amúgy a srác amolyan eminens, szülők kedvence gyereknek néz ki. Ezért is gondoltuk,hogy amennyiben a taxisunk kettes pontú elmondása igaz volna (pia, party, sex hármas),akkor ennek a srácnak ez az életvitel tényleg kiábrándító lehet...
Végül szétnézünk a suli közelében, benézünk mindenhová ami érdekesnek tűnhet. Tünde és Laci amúgy is azt tanácsolta útravalóul,hogy mindenhova menjünk be,ami megtetszik. Majd kiküldenek,ha nem lehetnénk ott. Ezt szem előtt tartva egy közeli hotelbe is benéztünk, a hotel lobby részében egy hatalmas akvárium egzotikus halakkal. A tropicáriumnak is megelégedésére szolgálna egy ekkora akvárium. Pedig ez csak egy hotel... KÉP KÉP
Biztosan ismeritek a városi legendát,miszerint itt nem létezik 13. emelet az épületekben. Nos meg kell hogy erősítsem, a hírek igazak. A kép a szomszéd lakóházat mutatja, valamint nekünk az is fura,hogy az épület még nincs kész,de már benne laknak a lakók. Az erkélyeken például még nincs fent a korlát,de az emberek a lakók már a lakásban lakhatnak. Beszéltük is Zsófival,hogy Bandi sógor építőipari vállalkozása is mekkora lendületet kaphatna, ha otthon is megengednék a szabályok a beköltözést 80%-os készültségi állapotban. KÉP KÉP
Még pár fényképet elnyomunk, aztán irány az ágy. Éjfél körülre jár itt az idő, (hat óra eltérés mínuszban az otthonihoz képest) 30 órája vagyunk talpon. Mély álomba merülve próbáljuk kipihenni a hosszú út fáradalmait,és az előző éjszaka 3 óra alvását.
KÉRÉS: légyszi, ha olvastad a blogon az útbeszámolót, tegyél egy X-et az "érdekes" vagy a mellette található négyzetbe. Így tudni fogom,hogy mennyien olvassák,és hogy van-e egyáltalán értelme írnom ide. Kommenteket is szívesen fogadok a kommentek menüpont alatt.
Zsófi az ONGO.hu utazási élménybeszámoló weboldalon ír velem párhuzamosan "nyelvtanulás Amerikában - 4 hét története a nyugat féltekén" címmel!!! Azt is olvassátok!!
Fényképeket itt találtok
T mínusz egyedik napunk egy közel 24 órás utazást foglalt magába. Előző este a Margit szigeten a Fenyő koncertre voltunk hivatalosak, így a koncert után hazaérve pontosan 3 órát tudtunk aludni az indulás előtt. A reptérre (a tőle szokatlanul halálos pontossággal érkező) Szerencsés Pista barátom segítségével jutottunk ki, reggel 5kori indulással otthonról. A reptéren közölték velünk,hogy Zsófi 25,3 kg-os bőröndje 2,3 kg-al a megengedett érték felett van,ezért tízezer HUF-ot szurkoljunk le gyorsan a British Airways ügyfélszolgálatán. Hurrá... :-( Megdöbbenésünkre elmondták, hogy ez a díj valójában nem egy büntetés,hanem a "veszélyességi pótlék" a reptéri dolgozóknak,amiért 23 kg-nál nehezebb koffert kell pakolászniuk,és így nagyobb az esély a hát és egyéb húzódásokra... Búcsúzás Zsófi szüleitől, majd átesünk a kötelező táncokon mielőtt a fedélzetére léphetnénk a Ferihegy 2/B termináljából induló British Airways Airbus 320-nak.
A Budapest-London szakasz viszonylag gyorsan (kb két óra alatt) gond nélkül letudva, majd a Heathrow-n újra átesünk a kötelező táncokon. Budapestet ugyanis nagy örömünkre nemrég vissza rangsorolták a nemzetközi repterek biztonsági besorolásában a hiányos biztonsági szolgáltatások miatt,ezért Londonban újra mindent átvizsgáltak. Ez a szisztéma élne eredetileg akkor,ha nem EU-s,hanem valamelyik harmadik világbeli országból érkeztünk volna. Szívás... Így legalább nem unatkozunk a csatlakozás három és fél órás indulásáig. Közben megkörnyékeznek egy nagyszerű játékkal, néhány jegy vásárlása a belépő a luxus autó lottón,amin az ott kiállított Ferrarikat és Porsche-ket lehet megnyerni. "The more the ticket, the more the chance" elven több jeggyel nagyobb esély lesz a sorsoláson. Talán annyiban jobb ez a normál lottónál, hogy itt nyilvánosan láthatóak a nyertesek a honlapjukon, így nem áll fönn az a veszély,ami a magyar lottónál (vagyis nem tudhatod hogy nem magának veszi ki a nyereményt a Szerencsejáték Zrt vagy az állam). Az angolok nem bízzák a véletlenre az imádságot sem, külön terem áll rendelkezésre imádság céljából, ha netán valaki félre szeretne vonulni egy csendes szentélybe. KÉP KÉP
Végül kb fél óra alatt átvergődünk a Boeing 747-es gépünkhöz, tátott szájjal bámulunk amikor egy föld alatti metró visz át a másik csarnokba. Nincs szarakodás mint a 4-es metrónál... A gépen éppen a szárny felett kapunk helyet (panoráma ugrott), kárpótlásul a helyem roppant kényelmes, és a biztonsági ajtó miatt előttem nincs is ülés. Így mentesülök a kötelezően magam alá görnyesztett lábaktól, 8 óra kinyújtott lábas,kényelmes utazás következik. (a gép kijelzői szerint 10000 méteren, 1000 km/h-val, mínusz 50 fokon) Ja,és hatalmas egy madár ez a 747-es. Belül is nagyon kényelmes. Főleg az első osztály lehet az,ami minimális kihasználtság mellett működik éppen. KÉP KÉP Az utazás kényelmét a mögöttem ülő, ránézésre kilencedik hónapban járó kismama sem tudja beárnyékolni az állandó székrugdosásával. A repülőn az étel is meglepően jó volt,nem számítottam ilyen minőségre. Majd mély álomba merülés után fél órával a Miami-be érkezés előtt ébredünk. Gondtalan és gördülékeny földet érést követően rálépünk az "ígéretek földjére", az európainál is gondosabb biztonsági vizsgálat, ujjlenyomat vétellel, és kérdésekkel vegyítve (meddig/miért vagyunk itt, stb). Szerencsére a vazelines gumikesztyűvel és egyéb "belső" vizsgálattal itt sem találkozunk... :-)
Első ránézésre nem is olyan "nagyok" az amerikaiak, úgy látszik a városi legenda nem állja meg a helyét az életben, vagy csak itt vigyáznak jobban az alakjukra. Taxit fogunk, irány az EF Miami School. A taxis valami közel-keleti féle vidám csávesz, de nagyon beszédes, és két útikönyvnyi információval lát el mire a sulihoz érünk. Érdeklődik tőlünk,hogy az európaiak miért használják inkább a buszt,mint a taxit. Meséli hogy sokszor belefut olyan európaiakba, akik 3-4 fő esetén is inkább ott toporognak a buszmegállóban, és busszal mennek a reptérről, mert sokallják a taxi árát. Holott 3-4 fő esetén a busz is ugyanannyi,mintha mindhárman taxival mentek volna az adott úticélhoz... (igazából így átgondolva ezt én sem értem,nemcsak a taxis) Majd tudomást szerezve arról,hogy mi angolt tanulni jövünk az EF Miami iskolájába,két dolgot hoz fel:
1. Minek akarunk mi angolt tanulni, ha ilyen folyékonyan el tudunk beszélgetni vele?
2. Állítása szerint ide amúgy sem tanulni jönnek a fiatalok, hanem három dolog miatt: "isznak, buliznak, meg állandóan szexelnek"... (szép... mondom neki,és megnyugtatom,hogy mi ilyeneket sohasem tennénk...)
útközben szembesülünk azzal,hogy Miami egész méretes város, harminc dolcsival letudjuk a taxi árát.
Este 7 körül érkezünk meg a suliba,majd a recepción be"check"-olunk, újabb meglepetéssel. A recepciós lány magyarul köszönt minket: "Sziasztok, kellemes utatok volt?". Hát mondanom sem kell, leesett az állunk,itt is magyarokkal találkozunk. A hölgyet Margitnak hívják, kedves, mosolygós, segítőkész magyar leányzó,aki az itt elvégzett egyetem után "itt ragadt",és jelenleg az EF Miaminál R.A.s (Resident Advisor). Körülöttünk csupa-csupa változatos náció képviselői, az átlagéletkor olyan 20-25 környékén van. Szerintem ide javarészt az érettségi vagy az egyetem után/közben íratják be a tehetősebb szülők a csemetéiket. Tippem szerint kb 70%-ban Európa, 30%-ban más kontinensek országai képviseltetik magukat a tanulók között. Sok itt a svájci és a spanyol, de találkoztunk szlovákokkal és távol keletiekkel is. Mivel itt a szállásunk nem koedukált (a suli kollégiuma), ezért fiúk-lányok külön szinteken kerülnek elhelyezésre. Én a hatodikon kaptam szobát egy svájci és egy dél-koreai srác társbérlőjeként. A dél koreai kissé furán mondta a korea szót a bemutatkozáskor. Teljesen úgy hangzott a szájából,mint south croatia. (mondom neki hogy ilyen ország nincs is,erre újra megismétli a dél horvátországnak hangzó országát, végül leesett,hogy dél koreára gondolhat, csak furcsán ejti a koreát angolul. Végül 101%-os bizonyosságot nyerek dél koreával kapcsolatban ,amikor "az országotokban a Starcraft az össznépi nemzeti sport?" kérdésre azonnali fejbólogatás és mosoly a válasz.)
Rövid ismerkedés után terepszemlét tartok egy emelettel lejjebb Zsófinál,hogy Ő milyen nációkat fogott ki. És Zsófi egyedül... Nincs szobatársa,ezért úgy döntünk,hogy itt felejtődök addig nála,amíg nem érkezik meg más szobatárs. Az meg legközelebb egy hét múlva esedékes.
A szállásunk ugyebár a suli kollégiuma, ezért előreláthatólag mindkettőnknek az egész valójában egy időutazás lesz a régi szép főiskolás évekbe, hajnalig tartó bulizásokkal,és partykkal,és vidám arcokkal. Persze az órákon kötelező megjelenni,és vizsgázni is kell az egyes részekből,szóval... tanulni is kell!!!
Első este még elmentünk a közeli CBA-ba (itt Walgreens-nek hívják), vásároltunk európai-amerikai elektromos átalakítót az elektromos kütyüjeink töltéséhez, meg egyéb nyalánkságokat. Visszafelé úton összefutunk egy iskolatársunkkal. Közli hogy Belgiumból jött, erre én kontrázok hogy a belga KBC Bank érdekeltségeiben dolgozom én is,csak Magyarországon. A srác közli,hogy nem ismer semilyen KBC-t belgiumban... Mondanom sem kell,hogy ez olyan,mintha egy magyar külföldön azt mondaná,hogy nem hallott még soha az OTP-ről...
A belga srác elmeséli hogy Miami nagyon "cool" hely, csak az EF szerinte szar. Zsófival egymásra nézünk,hogy ezt vajon miért mondhatja... Amúgy a srác amolyan eminens, szülők kedvence gyereknek néz ki. Ezért is gondoltuk,hogy amennyiben a taxisunk kettes pontú elmondása igaz volna (pia, party, sex hármas),akkor ennek a srácnak ez az életvitel tényleg kiábrándító lehet...
Végül szétnézünk a suli közelében, benézünk mindenhová ami érdekesnek tűnhet. Tünde és Laci amúgy is azt tanácsolta útravalóul,hogy mindenhova menjünk be,ami megtetszik. Majd kiküldenek,ha nem lehetnénk ott. Ezt szem előtt tartva egy közeli hotelbe is benéztünk, a hotel lobby részében egy hatalmas akvárium egzotikus halakkal. A tropicáriumnak is megelégedésére szolgálna egy ekkora akvárium. Pedig ez csak egy hotel... KÉP KÉP
Biztosan ismeritek a városi legendát,miszerint itt nem létezik 13. emelet az épületekben. Nos meg kell hogy erősítsem, a hírek igazak. A kép a szomszéd lakóházat mutatja, valamint nekünk az is fura,hogy az épület még nincs kész,de már benne laknak a lakók. Az erkélyeken például még nincs fent a korlát,de az emberek a lakók már a lakásban lakhatnak. Beszéltük is Zsófival,hogy Bandi sógor építőipari vállalkozása is mekkora lendületet kaphatna, ha otthon is megengednék a szabályok a beköltözést 80%-os készültségi állapotban. KÉP KÉP
Még pár fényképet elnyomunk, aztán irány az ágy. Éjfél körülre jár itt az idő, (hat óra eltérés mínuszban az otthonihoz képest) 30 órája vagyunk talpon. Mély álomba merülve próbáljuk kipihenni a hosszú út fáradalmait,és az előző éjszaka 3 óra alvását.
KÉRÉS: légyszi, ha olvastad a blogon az útbeszámolót, tegyél egy X-et az "érdekes" vagy a mellette található négyzetbe. Így tudni fogom,hogy mennyien olvassák,és hogy van-e egyáltalán értelme írnom ide. Kommenteket is szívesen fogadok a kommentek menüpont alatt.
Zsófi az ONGO.hu utazási élménybeszámoló weboldalon ír velem párhuzamosan "nyelvtanulás Amerikában - 4 hét története a nyugat féltekén" címmel!!! Azt is olvassátok!!
Fényképeket itt találtok
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 24., kedd
USA - Canada Tour - This is the beginning of a beautiful friendship
Nem hiszem hogy nagy újdonságot árulok el azzal,hogy egy hónapra diszidálunk Zsófival az Egyesült Államokba és Kanadába. Több mint fél éve megy már a tervezgetés, ötletelgetés erről az útról. Nagy fa, nagy fa, tudom... De mindenképpen élménytengert várok ettől az úttól. Hazudnék ha azt mondanám hogy elsősorban a nyelvtanulás vezérelt, és nem az ismeretlen megismerése. Inkább úgy mondanám, hogy ez 50%-ban lesz angol nyelvcsiszolás, és 50%-ban nyaralás/kirándulás.
Két hét Miami Beachen majd egy hétvége New Yorkban, végül két hét Torontóban. Röviden ez lesz a menetrendünk,rengeteg látnivalóval és élménnyel.
Vasárnap a reggeli órákban indul a gépünk,British Airways-el megyünk ki Miamibe és ugyanezzel a céggel jövünk vissza Torontóból szeptember végén. A Miami-New York-Toronto szakaszt helyi járatokkal, részben American Airways, részben Canadian Airways felségjel alatt "hajózzuk".
Zsófi már nekifogott a pakolászásnak, mindent részletet precízen előre összeírt,nehogy valami itthon felejtődjön. Ma a kezdőtőkét is beváltottam finom, ropogós zöldhasúak formájában. Ja, ez az amerikai dollár teljesen úgy néz ki mint egy játékpénz. Kiskorom kedvenc társasjátékában,az Ezüst-Tó kincsében is volt a játékhoz tartozó játékdollár. Nos ez szinte teljesen olyan,sőt még a szaga is pont ugyanolyan... Mostantól nyugodtan hívhattok dollárpapának!!!
Így első körben ennyi, még 5 nap,és magunk mögött hagyjuk a vén Európát.
U.i:
Addig is felvezetésnek találtam egy nagyon jó kis blogot,ezt olvasgatva merítek ihletet és elszántságot ehhez a nagy úthoz,amit már úgy várok,mint Hagyó a Nokiás dobozt... :-)
A Budapest Cowboys blogja elérhető itt.
2010. július 30., péntek
sajátvélemény - ha egyszer egy jó sorozat véget ér
végéhez értünk a kedvenc történelmi korszakomat bemutató filmsorozatnak. A Róma című, két évadot is megért sorozatról van szó, ami kíméletlenül és kendőzetlenül mutatja be az akkori élet gondjait,bajait, emberek kapcsolatait. A sorozat legfőbb erénye a karakterek és a köztük lévő konfliktusok mesteri csavargatása kesze-kusza irányokba,melyek később egy szálon futnak tovább. Az első évad javarészt Julius Cézár felemelkedése, harcai és politikai pályáját mutatják be, a második évad pedig Augustus-Octavianus cézár idejében játszódik. Ha viszont látványos csatákat vártok,akkor ne ezt nézzétek.Arra vannak más filmek. Vér és szex kifogyhatatlan mennyiségben jelen van minden részben. Érzésem szerint a "Spartacus, vér és homok" -amiről ismét csak klasszisokban tudok beszélni- is ezt a tematikát vitte tovább.
Imádom ezt a korszakot, korábban többször is eljátszottam a gondolattal milyen jó is lenne ebben a korban élni módos római polgárként. A sorozat viszont olyan árnyoldalát (is) bemutatja ennek a fantasztikus birodalomnak, ami miatt nem biztos hogy mégis részese szerettem volna lenni. Májusi négy napos római "villámlátogatás"-unkon meglátogattuk a sorozat eredeti helyszíneit. Kolosszeum, Forum Romanum, és megannyi történelmi emlékhely ami ennek a korszaknak a dicsőségét hivatott hirdetni az utókornak, mind nagy hatást tett rám,és éreztem a történelem súlyát valamint egy ilyen hatalmas birodalom nagyságát közel két évezreddel annak virágzása után is. Mindig csodálkozom a római birodalom tökéletes megvalósításán. Jog, építészet, haditechnika, birodalomirányítás, mind mind tökéletesre lett gyúrva már kétezer évvel ezelőtt. Viszont ahogy történelemkutatók is mondják, egyetlen gigabirodalom sem maradhat fent örökre. Belső és külső viszályok mind mind a gigabirodalom túlélési esélyeit rontják.
Summa summarum. Nézzétek meg ezt a sorozatot. két évad, évadonként 10-12 rész. Mi angolul néztük (magyar felirattal), nem tudom a magyar szinkron milyen lett,de javaslom ti is eredeti nyelven nézzétek,ha nem álltok hadilábon az angol nyelvvel.
2010. július 8., csütörtök
2010. július 6., kedd
sajátvélemény - mikrohullámú sütő káros hatásai
Akik ismernek, tudják rólam hogy nem vagyok puszipajtás a mikrohullámú sütővel. Zsófi folyamatos nyaggatásának ellenére sem tartunk otthon ilyen eszközt, és ahol pedig van, ott is igyekszem elkerülni a használatát. Hogy miért is tartok a mikrótól, annak magyarázatát most itt igyekszem csokorba szedni, olvassátok és döntsétek el,mennyire lehet ez fikció illetve valóság.
Zsolt
--------
1.
2. A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos beteggé "eszi" magát.
Környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: Meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a mikrohullámú sütőket!
Svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben). A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva . Ötödikként nyers biozöldséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve.
Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték. Az eredmény a következő lett:
A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt, nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapították, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek. Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak."
Kedves Mindenki!
Egy Amerikai orvosi intézet (Walter Reed Army Medical Center) kutatócsoportja nemrég adta közre, hogy:
NEM SZABAD MŰANYAG EDÉNYBEN ÉTELT MELEGíTENI A MIKROHULLÁMÚ SüTŐBEN !!!!
CSAKIS KERÁMIAEDÉNYEKET, ILLETVE EDZETT üVEGET LEHET HASZNÁLNI, MERT A
MŰANYAG ÉS AZ ÉTELBEN LÉVŐ ZSíR KEVEREDÉSE A HŐ HATÁSÁRA EGY DIOXIN NEVŰ ANYAGOT VÁLT KI, AMI RÁKOT OKOZ, FŐLEG MELLRÁKOT.
A DIOXIN NAGYON MÉRGEZŐ ANYAG, AMI A SEJTEKET TÁMADJA MEG.
AZ ÉTEL TETEJÉRE PEDIG NEM A MŰANYAG EDÉNY FEDELÉT KELL TENNI,
HANEM EGYSZERŰ PAPíRTÖRüLKÖZŐT.
Ezt a felhívást egy amerikai orvosi intézet kutatócsoportja adta közre (Walter Reed Army Medical Center).
---------------------------
3. "Egy 26 éves fiatalembernek kedve támadt egy csésze kávéra.
Elővette a csészéjét, megtöltötte vízzel és (mint már annyiszor) a mikrohullámú
sütőbe tette, hogy a víz megmelegedjen. Nem emlékszem már pontosan
mennyi időre állította be az órát, de arra igen, hogy azt mondta fel
akarta forralni a vizet. Amikor a beállított idő lejárt, kivette a
csészét a mikróból, belenézett, és csodálkozva vette észre, hogy a víz
nem forrt fel. Abban a pillanatban a csésze "robbant" és egész
tartalma az arcába csapódott. A csésze még épségben volt mikor
eldobta, tartalmát pedig a vízben felgyülemlett energia "robbantotta
fel". Az arca tele lett hólyagokkal, arcát 1. és 2. fokú égési sebek
borítják, nagy a maradandó sebhelyek valószínűsége. Bal szemén akár a
látása is sérülhetett. Kórházi tartózkodása idején a kezelőorvos
elmondta, hogy ez, sajnos, elég gyakori eset és figyelmeztetett, hogy
soha ne melegítsünk csak vizet a mikróban. Ha vizet szeretnénk
melegíteni, valamit mindig tegyünk a csészébe, fapálcikát, teafiltert
stb, ami a keletkező energiát elvezeti. Sokkal biztonságosabb azonban
a vizet vízforralóban melegíteni." A General Electric" válasza:
"Köszönjük a megkeresést. Örömmel állok rendelkezésükre. Az önökhöz
beérkezett e-mail tartalma megfelel a valóságnak. Mikrózott vízben és
egyéb folyadékokban nem mindig keletkeznek buborékok a forráspont
elérésekor. Tulajdonképpen túlhevített állapotba kerülnek, és nem
keletkeznek buborékok. A túlhevített folyadék akkor fog kiforrni a
csészéből, amikor megmozdítjuk, vagy például kanalat vagy teafiltert
helyezünk bele. Hogy ez ne történjen meg és megelőzzük az esetleges
sérüléseket, soha ne melegítsünk csészében bármilyen folyadékot két
percnél hosszabb ideig. Melegítés után hagyjuk a csészét még 30
másodpercig a mikróban állni és csak azt követően vegyük ki és
tegyünk bele kanalat vagy bármi mást." Egy technika tanár a következő
magyarázatot fűzte az esethez:
"Köszönöm a mikrohullámú sütővel kapcsolatos figyelmeztetést. Nem az
első eset, amellyel találkozom. Az oka egy túlhevítésként ismert
jelenség. Vízmelegítés közben bármikor előfordulhat, különösen akkor,
ha az edény, amelyben a vizet melegítjük új, vagy ha csak kis
mennyiségű vizet melegítünk (fél csészénél kevesebbet). Az történik,
hogy a víz gyorsabban melegszik föl, még mielőtt buborékok
keletkezhetnének. Ha a csésze nagyon új, akkor nincsenek még rajta
kisebb felületi karcolások, repedések, amelyek a buborékok képződését
elősegítenék. A felgyülemlett hőt elvezető buborékok hiányában a
folyadék nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, jóval saját
forráspontja fölé. Amikor azután ilyen állapotban a csészét
megmozdítjuk, vagy a folyadékot megkeverjük, rohamosan beindul a
buborékképződés és kiszorítja a csészéből a forró folyadékot."
Zsolt
--------
1.
MIKROHULLÁM VAGY TISZTÍTOTT VÍZ?
Ms. Nenah Sylver - "Itt egy tudományosan is elfogadható kísérlet, melyet az unokám végzett el 2006-ban. Ennek során egy víztisztítón átszűrt vizet két részre osztott. Az egyik részt lábasban, tűzhelyen felforralta. A másik részt mikrohullámű sütőben forralta fel. Miután lehűlt mindkettő, két azonos növény locsolására kezdte el használni, hogy megfigyelje, lesz-e bármilyen különbség a palánták növe
kedésében, ha az egyiket csak a hagyományos módon forralt vízzel, a másikat pedig a mikrózott vízzel locsolja. Úgy gondolta, hogy a mikrohullám megváltoztathatja a víz energiáját vagy struktúráját. De még ő maga is megdöbbent a kísérlet eredménye láttán, és azon, hogy mennyire igaza volt."
1. Egy hetes "palánták" - ugyan mindkét palánta életben van, a mikrózott vízzel locsolt hervadt és beteges, míg a sima tisztított vizes élénk és egészséges.
Sok dolog van a világon, amiről csak később derül ki, hogy egyáltalán nem, vagy nem úgy kellett volna használni. Ezért fontos, hogy legalább a figyelmet felhívjuk arra, hogy a mikró megöli az ételben az életet.
Sajnos a mai világban a fogyasztás és az üzlet sokszor előbbre való érdek, mint az egészség. Ezért sokszor az utolsó pillanatig nem derül ki, hogy egy termék vagy szolgáltatás káros az egészségre. A saját felelősségünk is, hogy tájékozódjunk.
2. A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos beteggé "eszi" magát.
Környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: Meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a mikrohullámú sütőket!
Svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben). A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva . Ötödikként nyers biozöldséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve.
Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték. Az eredmény a következő lett:
A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt, nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapították, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek. Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak."
Kedves Mindenki!
Egy Amerikai orvosi intézet (Walter Reed Army Medical Center) kutatócsoportja nemrég adta közre, hogy:
NEM SZABAD MŰANYAG EDÉNYBEN ÉTELT MELEGíTENI A MIKROHULLÁMÚ SüTŐBEN !!!!
CSAKIS KERÁMIAEDÉNYEKET, ILLETVE EDZETT üVEGET LEHET HASZNÁLNI, MERT A
MŰANYAG ÉS AZ ÉTELBEN LÉVŐ ZSíR KEVEREDÉSE A HŐ HATÁSÁRA EGY DIOXIN NEVŰ ANYAGOT VÁLT KI, AMI RÁKOT OKOZ, FŐLEG MELLRÁKOT.
A DIOXIN NAGYON MÉRGEZŐ ANYAG, AMI A SEJTEKET TÁMADJA MEG.
AZ ÉTEL TETEJÉRE PEDIG NEM A MŰANYAG EDÉNY FEDELÉT KELL TENNI,
HANEM EGYSZERŰ PAPíRTÖRüLKÖZŐT.
Ezt a felhívást egy amerikai orvosi intézet kutatócsoportja adta közre (Walter Reed Army Medical Center).
---------------------------
3. "Egy 26 éves fiatalembernek kedve támadt egy csésze kávéra.
Elővette a csészéjét, megtöltötte vízzel és (mint már annyiszor) a mikrohullámú
sütőbe tette, hogy a víz megmelegedjen. Nem emlékszem már pontosan
mennyi időre állította be az órát, de arra igen, hogy azt mondta fel
akarta forralni a vizet. Amikor a beállított idő lejárt, kivette a
csészét a mikróból, belenézett, és csodálkozva vette észre, hogy a víz
nem forrt fel. Abban a pillanatban a csésze "robbant" és egész
tartalma az arcába csapódott. A csésze még épségben volt mikor
eldobta, tartalmát pedig a vízben felgyülemlett energia "robbantotta
fel". Az arca tele lett hólyagokkal, arcát 1. és 2. fokú égési sebek
borítják, nagy a maradandó sebhelyek valószínűsége. Bal szemén akár a
látása is sérülhetett. Kórházi tartózkodása idején a kezelőorvos
elmondta, hogy ez, sajnos, elég gyakori eset és figyelmeztetett, hogy
soha ne melegítsünk csak vizet a mikróban. Ha vizet szeretnénk
melegíteni, valamit mindig tegyünk a csészébe, fapálcikát, teafiltert
stb, ami a keletkező energiát elvezeti. Sokkal biztonságosabb azonban
a vizet vízforralóban melegíteni." A General Electric" válasza:
"Köszönjük a megkeresést. Örömmel állok rendelkezésükre. Az önökhöz
beérkezett e-mail tartalma megfelel a valóságnak. Mikrózott vízben és
egyéb folyadékokban nem mindig keletkeznek buborékok a forráspont
elérésekor. Tulajdonképpen túlhevített állapotba kerülnek, és nem
keletkeznek buborékok. A túlhevített folyadék akkor fog kiforrni a
csészéből, amikor megmozdítjuk, vagy például kanalat vagy teafiltert
helyezünk bele. Hogy ez ne történjen meg és megelőzzük az esetleges
sérüléseket, soha ne melegítsünk csészében bármilyen folyadékot két
percnél hosszabb ideig. Melegítés után hagyjuk a csészét még 30
másodpercig a mikróban állni és csak azt követően vegyük ki és
tegyünk bele kanalat vagy bármi mást." Egy technika tanár a következő
magyarázatot fűzte az esethez:
"Köszönöm a mikrohullámú sütővel kapcsolatos figyelmeztetést. Nem az
első eset, amellyel találkozom. Az oka egy túlhevítésként ismert
jelenség. Vízmelegítés közben bármikor előfordulhat, különösen akkor,
ha az edény, amelyben a vizet melegítjük új, vagy ha csak kis
mennyiségű vizet melegítünk (fél csészénél kevesebbet). Az történik,
hogy a víz gyorsabban melegszik föl, még mielőtt buborékok
keletkezhetnének. Ha a csésze nagyon új, akkor nincsenek még rajta
kisebb felületi karcolások, repedések, amelyek a buborékok képződését
elősegítenék. A felgyülemlett hőt elvezető buborékok hiányában a
folyadék nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, jóval saját
forráspontja fölé. Amikor azután ilyen állapotban a csészét
megmozdítjuk, vagy a folyadékot megkeverjük, rohamosan beindul a
buborékképződés és kiszorítja a csészéből a forró folyadékot."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)