Első hivatalos napunk Miami-ban aug. 30. hétfő. Reggel 8 körül kikecmeregünk az ágyból,majd reggelit követően következik egy egy órás eligazítás a suli és az állam szabályairól,amiket illene a suli minden tanulójának betartania. Kissé még kába vagyok az előző napi utazás és a Jet Lag miatt. De próbálok figyelni a légiesen karcsú, nádszál vékony, csinos igazgató kisasszonyra. Sok infó a "what definitely not to do" szabályokról. Se alkohol (hopp, ugrott a taxisunk alkoholmámoros partyjainak víziója) se drog nem fogyasztható az iskola területén,sőt drog az egész államban tiltott (nem mintha nem tudnék nélküle élni). A sulitól pár lépés az óceánpart. Az igazgató kisasszony figyelmeztet, hogy ott is meglepő szigor van érvényben,és itt ismét egy városi legenda nyert megcáfolást (Mythbusters-be beterjesztem).Az óceánparton:
1. Nem fogyasztható üveg palackból alkohol(csak műanyagból), különben jön a yard,és irány a hűvös. 2. Nincs partizás és hangoskodás (lévén hogy az egész környék lakóövezet is), különben ismét irány a hűvös. 3. Tilos a parton éjszaka ott aludni, különben visz a yard
Ezek után gyorsan elhessegettem lelki szemeim elől az amerikai filmek állandó klisséjét, amikor is a fiatalok a tengerparton buliznak az elmaradhatatlan hangos zene és szétdobált sörösüvegek társaságában, majd a parti után reggelig a tengerparti homokban heverik ki a másnaposságot...
Plusz még két érdekességre hívta fel a figyelmünket az igazgatónő. Ha bármikor odajönne hozzánk egy homeless (hajléktalan) külsejű figura, és droggal kínál,még véletlenül se fogadjuk el,mert 99% hogy egy beépített rendőrrel van dolgunk,és a visszautasításunk hiányát a hűvös felé vezető legrövidebb úttal díjazza ,természetesen bilincsben. Ugyanez érvényes arra, ha egy feltűnően csinos lány kikezd velünk az utcán,és alkalmi "légyottot" kínál anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Valószínű szintén beépített rendőrrel lesz dolgunk (errefelé több a beépített ember,mint a komcsiknál...),és irány a fogda. A tanárok mesélik,hogy régebben volt is rá példa, hogy egy német tinédzser srác heves érdeklődést mutatott a feltűnően csinos (beépített rendőr)lány "visszautasíthatatlan" ajánlatára,aztán később mehettek letenni az óvadékot,és kihozni a srácot a dutyiból... :-)
Viszont ami jó hír, az az,hogy minden megengedett,ami nem tiltott. (mint egy jó tűzfal szabály)
Első nap nincs oktatásunk, helyette egy buszos városnéző túrát ajánlanak 30 $-ért,amit örömmel elfogadunk, mivel amúgy is szerettük volna az egész várost megnézni. Az időjárás a tegnap esti felhős, szeles, szemerkélő esős időjárásról nem sokat változott. Szerencsére a kellemesen lehűtött, légkondicionált buszban így is élvezetes a városnéző túra, holott kint 30 fok alá nem igazán esik a hőmérséklet ilyen időjárás mellett sem. Ja, mint kiderült, sikerült kifognunk a hurrikán szezont, ilyenkor napjában sűrűn váltogatják egymást kellemes, napsütéses órák a hatalmas esőkkel. (motorkerékpár bérlés ötlete elvetve...) A buszon az idegenvezetőnk az iskola Activity felelős hölgye, Marlene, erős spanyol akcentussal az angoljában. De azért figyelmesebb koncentrálással követhető a mondandója. Ja,a spanyol akcentusról még annyit, hogy úgy vettem észre, itt szinte minden "alap" munkát bevándorlókkal (mexikóiak, kubaiak stb.) végeztetnek. Alap alatt értem, a taxistól a buszvezetőig, a házépítőktől az idegenvezetőig. Zsófi kérdezte is, hogy akkor itt valójában mit dolgoznak az amerikaiak? Hát, mondom, ők ülnek a légkondicionált irodákban a nagy vállalatoknál,ahogy az az amerikai filmekben is látható.
Visszatérve a városnéző túrára, kezdésnek a sztárok luxusvilláin csurgatjuk a nyálunkat a luxusnegyeden átvágva. Ez a rész volt a második világháború idején az amerikai hadsereg tankjainak és egyéb harci szekereinek az állomáshelye, és innen hajózták be a későbbi bevetés helyszíneire őket. Most pedig Jennifer Lopeztől KÉP kezdve Sylvester Stallonéig KÉP az összes magára valamit is adó sztárnak van egy villája itt. Csodálatos környezetben, még elbűvölőbb paloták bújnak meg a pálmafákkal és magas sövénykerítésekkel szegélyezett telkeken. Érdemes megnézni a képgalériát a sok szép házért. Van olyan ház,aminek saját yachtgarázsa van,így a kedves tulajdonos a yachtjából közvetlenül a nappalijába léphet ki. KÉP
Miután tekintélyes mennyiségű nyálat csurgattunk Miami Beach luxusnegyedének sztárfészkeinek megtekintése közben, átutazunk az Ocean's Drive-on a belváros banknegyed részébe. Bankok toronyházai sorakoznak egymás mellett, úgy látszik itt a gazdasági válság nem tépázta meg őket. KÉP Átszeli a belvárost egy kékre festett "metro", amit ingyenesen lehet használni, lévén ez teljesen elektromos, és nem szennyezi a környezetet. Szeretnék erre átterelni az embereket autó helyett. Üdvözöljük a kezdeményezést, Budapesten mikor lesz ilyen? KÉP Folytatva utunkat találkozunk egészen különös fákkal,amiknek a gyökere nagyrészt a föld felett található, KÉP valamint sebességmérő rendőrautóval. Ami furcsa az otthoni, sunyi módon lesből, rejtőzködve sebességmérő rendőrökhöz képest, itt jól láthatóan az út szélén áll a mérőkocsi, és közben használja a belső megkülönböztető jelzését is. Ezek után ha valaki nem veszi észre,és gyorshajtást követ el, megérdemli a büntetését. KÉP Több szép városnegyeden is áthajtva egy megállót iktatunk be a Coconut Grove-on, egy bevásárlóközpont féleségnél. KÉP KÉP KÉP Itt több lány iskolatársunk is egekbe szökött pulzusszámmal és fültől-fülig érő vigyorral nyugtázza az idegenvezetőnktől elhangzó információt, miszerint fél órát vásárolgathatnak ebben a Victoria Secret üzletet is tartalmazó bevásárló negyedben... Hűvös nyugalommal veszem tudomásul mekkora élmény ezeknek a (svájci, spanyol, portugál, német,brazil) lányoknak a Victoria Secret leárazásoktól roskadozó bolt látványa (kb mintha nekem kedvenc hayabusa motoromat árulnák negyed áron) KÉP KÉP Majd folytatjuk buszos utunkat a város másik legdrágább negyedén át. Hatalmas kontrasztként az út,amin éppen buszozunk, két világot választ el a maga egyszerűségével. Az út bal oldalán magas kőkerítéssel elzárt,csodálatos trópusi fákkal tarkított luxusházak,melyeknek értéke Marlene elmondása szerint több millió dolláros ártól indul, és nem ritka az 50-100 millió dolláros ház sem itt. (eredetileg régen az egész környék a mezőgazdasági gépeket gyártó John Deere tulajdona volt,később ezt osztották fel sok kisebb telekre,és azokon épültek drága lakóházak) Az út másik fele amolyan társadalomkritikus ábrázolásként a másik végletet, a szegény negyedet határolja. KÉP Az első fekete közösségnek és más,a társadalmi ranglétrán lecsúszott (vagy még fel sem kapaszkodott) népcsoportoknak otthon adó városrész bádogviskókat (is) tartalmaz.
Tovább haladva érdekes volt számomra a város legrégebbi temetője, amiben a normál sírhelyek helyett a koporsók fedele látható. Marlene elmondta,hogy régen nem tudták eltemetni mélyebbre a halottakat,mert annyira kemény sziklás volt a talaj, hogy csak a felszínen álltak a koporsók. KÉP (pluszként hozzáteszi, hogy a Katrina hurrikán tragédiájakor New Orleansban ez okozott problémát,mert régen ott sem temették el a föld alá a halottaikat, mivel a föld alatt vízerek mentek,és nem szerették volna felsérteni. Ezért volt felszíni temetés,ami a hurrikánt követő árvíznél nagy problémát okozott)
Tovább haladva kereszteztük az USA legöregebb útját, az US1-es számú, Kanadába vezető utat. Ezen az úton kocsival 4 teljes napig tart elérni innen Kanadába. (nekünk másfél hét múlva ennél lényegesen gyorsabb lesz repülővel) KÉP Majd áthaladtunk Miami (számomra) legszebb, kertvárosi részén. Itt emberi léptékű, kerítés nélküli nyugodt, idilli kisvárosi lakóházak állnak. KÉP Ha Miami-n belül egy nyugodt helyet kellene választanom, ahol szívesen vásárolnék házat,akkor az ez a környék lenne. Neve Coral Gables. Majd két csodálatos épületbe botlunk. Az egyik egy csodálatos templom, melynek érdekessége hogy annyira felkapott itt Miamiban, hogy minimum 5 hónappal korábban le kell foglalni egy esetleges esküvőhöz. KÉP Vele szemben pedig egy másik monumentális épület,ami a II. világháborúban még kórházként üzemelt, most pedig hotel lett belőle. KÉP
Ezt követően a város egyetlen termálvizes strandja, KÉP, majd a kubai negyed következett. Neve Little Havanna. Érdekessége a kubai negyednek,hogy John F. Kennedy tette törvényesen lehetővé, hogy a Kubában politikai üldözöttek családjaikkal itt telepedjenek le. Extra pikantériája az állampolgársági nyilatkozat, aminek angol nyelven történik az adminisztrációja. De JFK lehetővé tette a kubaiaknak, hogy ők spanyol nyelven tudják le ezt a kötelező kört az állampolgársághoz. (Amúgy Kuba még az a hely, ahová szeretnék egyszer eljutni, hagyni hogy megérintsen Kuba, a kubai rum, a szivar és a tánc hangulata,varázslata...)
Itt bementünk egy kubai boltba, már ott elfogott a vágy,hogy következő útikalandként Kuba legyen betervezve. Külön dominó klubok működnek itt a kubaiaknak, mert náluk ez a "nemzeti sport". KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Városfelfedező túránk utolsó állomása Miami Downtown,a belváros volt. Itt Zsófival beültünk inni egy (dominikai) sört, majd az eladó közölte velünk hogy mi biztosan magyarok vagyunk,mert hallja a beszédünkből. Kiderült hogy Ő pedig szlovák,régóta itt él kint, de csak a férje tud magyarul, Ő nem. Kicsi a világ... :-) Viszont ennyi féle csapolt sört egy helyen még nem láttam, mint ami itt volt. Az utolsó képen vannak a sörcsapok.
KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Ezt követően estére visszaértünk a szállásra, vacsi,majd pihenés. Kedden indul az első tanulós nap.
Keddtől már nem fogok ennyire részletes beszámolókat írni. Lévén hogy a nap nagy részét az iskolapadban ülve töltjük. De írok majd erről is,ha lesz akit esetleg érdekel. Most már elteszem magam holnapra (mára) ugyanis már 3/4 1, és reggel 8kor suli...
Az összes képet itt éred el
KÉRÉS: légy szíves a cikk végén levő "érdekes" gombra nyomj rá egyszer,ha elolvastad, és érdekesnek találtad a beszámolót. Így tudni fogom,mennyien olvassák,és hogy érdemes-e folytatnom ezt az útbeszámolót a blogomba.
Üdvözlettel:
Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése