Ebben a blogbejegyzésben a Miami várossal és a sulinkkal kapcsolatos "kalandjaink", észrevételeim kerülnek leírásra.
Miami város Miami Beach-re keresztelt városrészében éltünk két hétig. Miami Beach önálló kerületként éli vidám, mozgalmas és pazar életét, szerves részeként pálmafákkal, hatalmas neonreklámokkal, és sárga taxikkal tarkítva. Több mint 11 km-en át ragyog a sokemeletes hotelek és öröklakásos apartmanházak tövében végigfutó homokstrand, amit a 70-es évek végén az Egyesült Államok hadserege az óceánpart teljes hosszában kb 100 m széles sávban, több mint 10 millió köbméter fehér homok leterítésével alakított ki. (ha éppen nem háborúznak, akkor a plebs kedvére tesznek harcos alakulataik... fantasztikus ötlet) Köszönhetően az állandó napsütésnek, Miami Beach napjainkra állandó otthonává vált azoknak az ex New York-i lakosoknak is, akik korábban csak szezonálisan ugrottak le a floridai nyaralójukba. Most idézek egy helyi leírásból:
Az éjszakai élet is pezseg, mi is megtapasztaltuk a helyi legmenőbb szórakozóhelyen, a Mansionban. Szerda este tartják a legnagyobb partyt, és erre mi is invitálást kaptunk a suli egyik szervezőemberén keresztül. Ugyanis ott az EF-eseknek olyan kedvezmények járnak,mint 10 dolláros belépő (az eredeti 30 helyett) VIP belépés és sorolhatnám. Hát, gondoltuk ennyi jóról nem szabad lemaradni, csapjunk bele Miami Beach éjszakai életébe. A Mansion előtt a filmekből már jól ismert kép fogadott. Nagy állat gorilla biztonsági emberek a bejáratnál, emberek hosszú sorban várnak az áhított bejutásra. Nekünk tényleg működött a VIP bejutás, ugyanis soron kívül a VIP bejáratnál mehettünk be. Ott viszont olyan "felejthetetlen" élményben volt részünk, amit nem felejtünk egy ideig. Leírom a bejutásunk folyamatát,ami egy kb 5 méter hosszú szakaszon belül játszódik. Figyelj,érdekes lesz,az érdekességét még fokozni fogja hogy ez egy kb egy méter széles, mindkét oldalán kordonnal határolt VIP zónában játszódik:
1. A hosszú várakozó sort kikerülve a VIP bejárathoz terelnek minket. Ott Secu Gorilla 1 elkéri az ID-kat, hogy elmúltunk-e már 21 évesek. (ennyi a törvényes minimum korhatár az ilyen helyekre történő bejutáshoz) Odaadom Secu gorilla 1-nek a az EF-es tanulóazonosító kártyánkat, azon a születési dátumunk is rajta van, sok más adatunkkal egyetemben, természetesen angolul. Secu gerilla 1 nézi, nézi, visszaadja, és kér egy másik ID kártyát,mert mondja hogy ezen nem tud elmenni, nem találja a születési dátumomat. Erre odaadom neki a magyar személyimet. Kidülledt szemmel hosszasan keresi a magyar szövegben a születési dátumot. Megkegyelmezek neki, odahajolok (csak lassan,nehogy erőszakos támadásnak vélje) és megmutatom a születési dátumomat. Szolid mosollyal nyugtázza, hogy O.K., mehetek be a V.I.P ajtón a V.I.P zóna következő állomására.
2. Belépek az ajtón, az ajtó után elém áll Secu gorilla 2, hogy addig sehova tovább,míg nem látta az ID-met,hogy idősebb vagyok-e 21-nél. Mondom neki hogy 2 másodperce ellenőrizett Secu gorilla 1 az ajtó túloldalán, erre mondja hogy nem érdekli, mutassam meg neki is az ID-t. Ok, személyi elő, orra alá tolom, rámutatva a születési dátumra. Biccent,mehetek két lépést tovább a pénztáros csajszihoz. Továbbra is abban a kordonnal elválasztott VIP zónában haladok befelé, ahol nagyjából 1 személy/perc sebességgel lehet bejutni a szekusok lassú ellenőrzései miatt.
3. Pénztáros csajszi nem mutat jelentős ellenállást (csak mint a nácik a normandiai partraszállásnál),és érdeklődik hogy miért itt jöttem be a VIP bejárón,miért nem álltam be a kilométeres sor végére,mint mindenki más... EF-es ID kártya elő, üzenetet vette, 30 helyett 10 bucks (így is hívják a dollárt) a belépő. Bevárom Zsófit is, szerencsére éppen végzett secu gorilla 1 és 2 ellenőrző procedúrájával, megvesszük a két jegyet, amit a pénztáros csajszi a markunkba is nyom.
4. És most jön a legjobb része a bejutásnak!!!! Két lépést tudunk haladni tovább a VIP zónában, majd elénk áll Secu gorilla 3, hogy ő a jegykezelő, adjuk a jegyeinket. (amit a szeme láttára, 2 másodperccel korábban vettünk, tőle két méterre a VIP sor pénztáros csajszijától) Zsófi odaadja a jegyeinket, secu gorilla 3 int,hogy csak szépen egyesével. Zsófi odaadja a saját jegyét, secu gorilla 3 eltépi,és bedobja a gyűjtő urnájába. Zsófit tovább engedi. Hozzám fordul, odaadom a kezébe a jegyemet, eltépi, elfordul, bedobja a gyűjtő urnájába,majd visszafordul hozzám. Mennék tovább, de visszafog,hogy előbb adjam oda a jegyem!!! Mondom neki,hogy mi van???!!! Mondom neki, hogy most adtam a kezébe két másodperce. Erre ő: neki én nem adtam semmilyen jegyet, nem emlékszik rá hogy odaadtam volna a jegyem, úgyhogy amíg nem adok jegyet,nincs bemenetel... És kb 5 percen keresztül azon vitatkoztunk Secu gorilla 3-al, hogy ennyire nem lehet hülye... A pénztár mellett nem lehet elmenni jegyvásárlás nélkül, és tőlem meg amúgy is elvette a jegyet, csak a hosszú távú memóriája, ami max 2 másodpercig képes emlékezni, törlődött amikor elfordult az urnához az eltépett jegyemmel. 5 perces indulatos vitatkozás után érvényesül a sok lúd disznót győz elv, azt mondja,hogy menjek be nyugodtan. Lehet hogy mégiscsak odaadtam a jegyem neki,csak nem emlékszik rá... mondja.
Hát ez volt életem legfurcsább diszkóba bejutásos jelenete.... Majd leizzadva a szekusok hülyeségein, bejutva a diszkó halljában fújva egyet, valaki erőteljesen oldalba bök. Thomas az, a német szépfiú, a suli aktuális Brad Pittje... Pontosabban csak annak képzeli magát,mert teljesen úgy öltözik, vágatja a haját,és olyan napszemüveget hord,mint Mr. Pitt megboldogult nőcsábász korában. Oldalba bökés után jópofizik velem,hogy what's up? meg egyéb, hogy érezzük magunkat,meg milyen jó hogy mi is ide jöttünk. Thomassal csak az a gond, hogy korábban a suliban ha közös óránk volt, egy értelmes mondatot sem tudtunk beszélgetni. Általában én kérdeztem, ő egy yes/no válasszal letudott. Én meg őt tudtam le, hogy visszahúzódó és szerény srác, akivel nem lehet beszélgetni. Ezért is volt furcsa amikor a buliban meg országos cimboraként kezel,és beszélget velem. Az meg aztán még furcsább volt,hogy két nőt is összeszedett a suliból,akik éppen az aktuális női, és a buli egész ideje alatt még véletlenül sem engedi ki őket a karjai öleléséből... :)
A Mansion nem rossz hely, egész jól néz ki belül. KÉP KÉP KÉP KÉP
A buliból hajnal fél 2 magasságában indulunk haza, rá kellett jönnöm, hogy nem jön be ez az R'n'B stílusú zene, ami itt a legmenőbb klubokban népszerű. Viszont fél 2-kor is ugyanolyan hosszú libasorban várakoznak kint a kliensek, bejutásra vágyakozva. KÉP KÉP Ez fura,mert a hely 4 felé zár. Vagyis ha fél 2-kor még a sorban vár kint, mennyit fog tudni bulizni zárásig?! Lehet hogy ők is ahhoz a körhöz tartoznak,akik azért mennek buliba,hogy villogjanak vele facebook-on. Találkoztunk olyan emberekkel,akik velünk egy időben jöttek be, ittak egy koktélt, lefotózták magukat az iPhone-jukkal vagy a Blackberry-jükkel (itt mindenkinek ez a két mobiltelefonja van,más nem létezik) feltöltötték a képet facebookra, hogy milyen jó nekik,mert a Mansionban buliznak, aztán mondják egymásnak, hogy ok, Let's go home,és elindultak hazafelé... Ki érti ezt? Én nem. Annyit még érdekességként, hogy ennek a fene nagy globalizációnak köszönhetően megtapasztaltuk, hogy bárhol járunk a világban, mindenhol ugyanazt az ismerős zenét hallom, a rádióból a boltokban, a clubban, a tv-ben. Semmi új zenét nem hallok itt, amivel otthon ne találkoznék. Na jó, Győzikét még nem fedezték fel maguknak... :)
Másik érdekesség számomra, hogy amint ballagunk hazafelé fél 2 után, a hotelekből és pubokból jönnek ki az emberek, taxit fognak, és indulnak bulizni (hallom is az egyiktől amint mondja a másiknak hogy mekkorát fognak bulizni a Mansion-ben). Én nem értem ezeket, mondom ha most indulnak, mire odaérnek, kivárják a sort, bejutnak, lesz vagy fél 3 - 3/4 3, és tudnak kb egy órát bulizni. Ezért megéri fejenként 30 dolcsit befizetni nekik? Furcsa. Útban hazafelé belebotlottunk a Miami Ink-be, pontosabban ahol a műsort forgatják. (én ugyan még egy részét sem láttam a tv-ben) KÉP
A városról pár dolog. Tetszett, hogy minden utca egymásra merőleges, így mindig tudod nagyjából hogy mit hol találsz, nehéz eltévedni. Az utcákkal kapcsolatban számomra furcsa, hogy az utcaneveket pont fordítva táblázzák ki,mint itthon.A képen látható pl a Collins Avenue tábla, ami nem a tábla mögötti utcát jelöli, hanem a táblával párhuzamos utcát.KÉP Ez a kitáblázási mód roppant furcsa, ezért az első napokban nehezen igazodtam ki.
A városban a tömegközlekedést buszokkal oldják meg, viszont mivel akkora nagy távolságok nincsenek, mi inkább gyalog mentünk mindenhova. Jól esett a pálmafák tövében a napsütésben sétálgatni. Ötletes dolog, hogy minden busz elején egy kerékpár szállító van, ezért nem kell a buszra felcipelni a bicajt, hanem a busz elején szállíthatod. KÉP Az autórendszámok nagyon tetszettek, nem tűnnek annyira hivatalosnak. Viszont itt az autókon csak hátsó rendszámtábla kötelező, ezért első rendszámtáblát nem is látsz a kocsikon. Amikor megkérdeztem a taxisofőrt, hogy miért nincs a kocsikon elől rendszámtábla,akkor visszakérdezett, hogy minek lenne?! Ott van már úgyis egy hátul... KÉP KÉP
Ugyebár itt minden nagyobb, jó példa erre az 5,5 dl-es Red Bull (a hűtőben alul a normál európai méret), és rendőrautóból is XXL méretet használnak. Amúgy ez a rendőrkocsi végig itt állt a suli mellett, egy útfelbontás miatt lassítani a forgalmat. KÉP KÉP KÉP
Sikerült belefutnunk egy romantikus, tengerparti, naplemente mellett köttetett házasságkötésbe is. (a tengerpartnak éppen háttal vagyunk a képeken) Szép volt. KÉP KÉP
Éjszaka végigsétáltunk az Ocean's Drive-on, ami itt az egyik legjobb tengerparti sétálóutca. Ha Miami Beach-ről kapsz képeslapot, ez biztosan rajta lesz. Mérget vehetsz rá. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Otthon is vannak szép nagy limuzinok, itt természetesen ezek is XXL méretben. KÉP KÉP KÉP
Nagyon jó példa Miami Beach utóbbi 80 éves fejlődésének az alábbi kép,ami a jelenleg legforgalmasabb főutcát mutatja a 30-as években,amikor is még szinte csak pálmafákból állt az egész. KÉP
Egészen elképesztő feliratú pólókat árulnak errefelé, a legjobb benne, hogy meg is veszik, és hordják. Legalábbis jött velünk szembe az utcán több ilyen pólós leányzó is. KÉP KÉP
Kipróbáltam milyen az igazi amerikai hamburger és a helyi sör. Nos, a hamburger az szokás szerint XXL méret (megszenvedtem vele,hogy elfogyjon), az itt legnépszerűbb sör, a Bud Light egész finom, rosszabbra számítottam. Furcsaság a sör oldalán, ahogy a gyártási időt feltüntetik. KÉP KÉP
Az óceánpart itt gyönyörű, köszönhetően a katonaság által leszórt apró szemű fehér homoknak.Ennek a homoknak nagyon rossz tulajdonsága, hogy ha rátapad az ember bőrére, szinte smirglivel kell lekaparni, annyira ragaszkodó természetű.És habár hatalmas táblák jelzik a monokinizés tiltását, azért vannak törvényszegők... KÉP KÉP KÉP KÉP
A szállásunk közvetlenül a tengerparton, a suli épületében kialakított kollégiumban volt. Eredetileg a hatodikon laktam volna (ilyen kilátással KÉP KÉP KÉP ) egy dél-koreai és egy svájci sráccal, de aztán inkább leköltöztem Zsófihoz az ötödikre, ugyanis neki nem volt szobatársa. Így továbbra is egy "fedél alatt lakhatunk". A szoba két emeletes ággyal és egy fürdőszobával felszerelt lakosztály, szintén csodálatos panorámával KÉP KÉP , az elektromos átalakítóval (220-110 V) sokat kínlódtunk, sehogy sem akart stabilan a fali konnektorban megmaradni,de ezt egy székkel kitámasztva megoldottuk. Így az összes elektromos kütyünket (laptopok, telefonok, fényképező akksi) tudtuk tölteni a helyi 110 V-os hálózatról. A nyelvtudás felmérő tesztet még otthon online ki kellett töltenünk, ez alapján egy szintre tettek minket Zsófival. (az igazsághoz tartozik,hogy én a 4 modulból csak hármat töltöttem ki,így lettünk szerzett pontszámok alapján egy szintre sorolva)
Az angolóráink három témára fókuszáltak. A legfőbb óra, a beszélgetős és nyelvtant előtérbe helyező angolunk Jeremyvel volt. Jeremy egy nagyon laza,és humoros, született amerikai srác. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Érdekesség vele kapcsolatban, hogy két évig tanított angolt dél-koreában, mesélt a helyi technológiai csodákról, kezdve azzal,hogy mindent a mobiltelefonjukon keresztül intéznek (online bankolás, vásárlások fizetése, stb) Valamint olyan menő környéken lakott, hogy minden lakás és ház az ujjlenyomatoddal nyílt, nem volt szüksége senkinek lakáskulcsra. Mindaz,amit reggel magaddal kellett vinned a napi munkához/tanuláshoz/vásárláshoz, mindössze a mobiltelefonod... Mennyivel egyszerűbb így az élet. Valamint dél-koreában volt egy olyan súlyos motorbalesete (egy figyelmetlen autós piroson való áthajtása miatt), hogy a lábát fémekkel fogatták össze. Így lett terminátor Jeremyből, emberi szövet, fém vázon. A vasak ráadásul nem a lábszárcsont körül lettek beműtve, hanem a csontok közepén futnak végig. Hihetetlen. Aki nem hiszi, nézze meg facebookon az ismerőseim között Jeremy képeinél a lábröntgen képeit.
Másik típusú angol óráink, Paulával, phrasal verbs témakörökben zajlott. Phrasal verbs az olyan kifejezés, amikor két szó összetétele egy teljesen új jelentéssel bír, mintha azt a két szót lefordítanánk a saját nyelvünkre. Csak egy két példát említve: pl a "throw up" a vomit (hányni) a szebb verziója. Vagy a "doze off" a bóbiskolást jelenti. Csupa-csupa olyan kifejezések, amit rendszeresen használnak az angolban, de ha még nem találkoztál ezekkel a szóösszetételekkel, nem fogod érteni,mit is akar közölni veled az illető.
Harmadik fajta angolunk azok az iLab órák voltak, amiken számítógép előtt, az EF saját online, Efekta névre keresztelt tananyagát ismertük meg, majd minden lecke végén tesztelték is az elsajátított tudást hallás/szövegértés/kiejtés/szókincs tekintetében. Tetszettek az iLab órák is, nagy előnyük, hogy a tananyaggal a saját tempómban haladhatok. Ha esetleg valami nem teljesen világos, több időm van az információ elsajátítására.
A termek szinte mind, kivétel nélkül az óceánpartra néztek, így nehezítve a koncentrált figyelem folyamatos fenntartását. Általában közepes diákszámú csoportban tanultunk, 4-8 fős létszámmal. Tanáraink légkondimániáját erősen megszenvedtük, mindig első dolguk volt a terembe érve letekerni a légkondit még hidegebbre. Így sikerült elérniük, hogy amíg kint tombolt a 35-40 fokos hőség, addig mi pulóverben didergünk bent 16-18 fokban.
Ami viszont tetszett az angol órák beosztásában, az a szellősségük. Vagyis nagyon ritkán követett egymást több óra, általában lement egy dupla óra, majd a következő dupla óráig rendelkezésre álló két órában azonnal mindenki lement a beach-re. Így az egész napunk dupla angolórák és óceánparti sütkérezés váltakozásából állt. Ennek eredménye meg is látszik a csokibarna bőrünkön, és beach-en összekovácsolódott iskolatársak barátságán. Torontóhoz képest ez nagy előny volt Miami Beachen, amikor az órák után vagy közben mindenki levonul a tengerpartra, és közösen töltjük el az időt, egymással beszélgetve, ismerkedve. A csapatszellem így erősödik. KÉP Torontóban viszont (mivel a suli és a tanulók szállásai teljesen eltérő városrészekben vannak) órák után mindenki a maga útját járja,így az osztálytársainkkal szinte csak az órákon találkozunk. Miamiben több náció képviselőivel volt dolgunk. Nagyon sokan jöttek ide Svájcból és Spanyolországból. Elmondásuk szerint ott a kormány fizeti a diákoknak az ilyen jellegű külföldi nyelvtanfolyamokat, kár hogy ez itthon még nem terjedt el ennyire. A Svédországból származó Rikkevel a három napos seaworld-universal-typhoon lagoon túrán barátkoztunk össze, az orosz fogdoki Oybek-el az órákon és a strandon. Meglepett minket az orosz cimbora közvetlensége, és jó humora. Pedig már korban is 40 felett jár. Aki viszont korban a mindent vivő osztálytársunk, ő Vera Brazíliából. Másfél éve van a nyugdíjig. Fiatalos gondolkodású, vicces nőszemély. Munkáját tekintve nem ennek kellene lejönnie róla, ugyanis bírósági főguru otthon. Mégis összespórolt egy nyelvtanfolyamra, és két másik hasonló korú kolléganőjével eljöttek Miamibe a 20 évesek közé angolt tanulni. Voltak még velünk egy csoportban Venezuelából, Mexikóból és Afrikából. Az újgazdag afrikai lányokra nagyon mérgesek voltunk a három napos hétvégi túránkon, mivel soha nem tudtak időre visszaérni a suli buszához a shoppingolásaikból. Ezért mindig rájuk kellett várnia az egész csoportnak, hogy tovább indulhassunk. Egyszer már úgy is volt,hogy nem várunk tovább, ott hagyjuk őket, jöjjenek haza,ahogy akarnak (mindezt 400 km-re Miami-től) de aztán mégis befutottak fél óra késéssel, kezükben roskadozó bevásárlótáskákkal.
A kajákról: nem túlzás, ha azt írom, hogy mindennek nagyon "mű-íze" volt. Még a tojásnak sem volt tojás íze, hanem egyáltalán nem is volt íze. Mint kiderült utóbb lehet, hogy azért mert tojásporból készült a rántottánk. Amerikában "gyártanak külön olyan tojást is, amelyikben nincs tojássárgája, hanem egy nagy fehérje az egész, ezt az ételallergiások ehetik, azt hiszem.
Lehet, hogy csak a fűszerek hiányoztak nekünk a magyar konyha után, de még a pizzának és a hamburgernek sem lehetett az igazi ízét érezni. Mesterséges ízek mindenben. Inni meg csak coca-cola - fanta - spite hármasból tudsz. Akárhova mész be...
Az ebédlőnkben az összes tanuló országának zászlója ki volt függesztve. KÉP KÉP
Összegezve mindkettőnknek tetszett Miami Beach. Ha nem is örökre, de el tudnánk képzelni az életünket egy rövidebb időtartamra itt. Mondjuk a januártól- májusig tartó időszakokat át tudnánk vészelni itt is, az év többi része pedig jó lenne otthon is :-)
Az összes képet itt érheted el.
Bármilyen kommentet szívesen fogadok, esetleg arról, hogy mi érdekelne még, miről írjak. Ha elolvastad, kérlek jelezz vissza nekem azzal, hogy teszel egy pipát az érdekes részbe. Köszi
"a nap, a tenger és a homok szerelmesei hajlamosak arra,hogy elkerüljék magát Miami városát. Miami Beach számos polgárához hasonlóan őket is is visszariasztja a Kubából és Haitiből érkező bevándorlók áradata, a kábítószerről, a vudu-szertartásokról és az erőszakos bűnözésről terjedő történetek. A történetek igazak. A kábítószer kereskedelem ma a négy legfőbb floridai jövedelemforrás egyike"idézet vége. Nos, a helyzet azért ennyire nem tűnt gázosnak, de hát ha egyszer a hivatalos leírásban is ez szerepel, gondoltam megemlítem. Érdekesség még Miamiről amit Marlene, a suli szabadidő programjainak koordinátora mesélt. Miami Vice tv sorozat... mi jut eszedbe róla? Hát persze hogy a napsütés, pálmafák, csodálatos homokos tengerpartok, szép bögyös macák,és még sorolhatnám. Nos, Marlene mesélte, hogy Miaminak ez a sorozat hozta meg a világhírnevet, ugyanis előtte egyáltalán nem számított felkapott helynek Miami sem az USA-n belül,sem a nagyvilágban. A sorozat után szinte berobbant itt az élet,mindenki ide jött nyaralni a szélrózsa minden irányából. És hát azóta Miamiban napról napra jobban pezseg az élet.
Az éjszakai élet is pezseg, mi is megtapasztaltuk a helyi legmenőbb szórakozóhelyen, a Mansionban. Szerda este tartják a legnagyobb partyt, és erre mi is invitálást kaptunk a suli egyik szervezőemberén keresztül. Ugyanis ott az EF-eseknek olyan kedvezmények járnak,mint 10 dolláros belépő (az eredeti 30 helyett) VIP belépés és sorolhatnám. Hát, gondoltuk ennyi jóról nem szabad lemaradni, csapjunk bele Miami Beach éjszakai életébe. A Mansion előtt a filmekből már jól ismert kép fogadott. Nagy állat gorilla biztonsági emberek a bejáratnál, emberek hosszú sorban várnak az áhított bejutásra. Nekünk tényleg működött a VIP bejutás, ugyanis soron kívül a VIP bejáratnál mehettünk be. Ott viszont olyan "felejthetetlen" élményben volt részünk, amit nem felejtünk egy ideig. Leírom a bejutásunk folyamatát,ami egy kb 5 méter hosszú szakaszon belül játszódik. Figyelj,érdekes lesz,az érdekességét még fokozni fogja hogy ez egy kb egy méter széles, mindkét oldalán kordonnal határolt VIP zónában játszódik:
1. A hosszú várakozó sort kikerülve a VIP bejárathoz terelnek minket. Ott Secu Gorilla 1 elkéri az ID-kat, hogy elmúltunk-e már 21 évesek. (ennyi a törvényes minimum korhatár az ilyen helyekre történő bejutáshoz) Odaadom Secu gorilla 1-nek a az EF-es tanulóazonosító kártyánkat, azon a születési dátumunk is rajta van, sok más adatunkkal egyetemben, természetesen angolul. Secu gerilla 1 nézi, nézi, visszaadja, és kér egy másik ID kártyát,mert mondja hogy ezen nem tud elmenni, nem találja a születési dátumomat. Erre odaadom neki a magyar személyimet. Kidülledt szemmel hosszasan keresi a magyar szövegben a születési dátumot. Megkegyelmezek neki, odahajolok (csak lassan,nehogy erőszakos támadásnak vélje) és megmutatom a születési dátumomat. Szolid mosollyal nyugtázza, hogy O.K., mehetek be a V.I.P ajtón a V.I.P zóna következő állomására.
2. Belépek az ajtón, az ajtó után elém áll Secu gorilla 2, hogy addig sehova tovább,míg nem látta az ID-met,hogy idősebb vagyok-e 21-nél. Mondom neki hogy 2 másodperce ellenőrizett Secu gorilla 1 az ajtó túloldalán, erre mondja hogy nem érdekli, mutassam meg neki is az ID-t. Ok, személyi elő, orra alá tolom, rámutatva a születési dátumra. Biccent,mehetek két lépést tovább a pénztáros csajszihoz. Továbbra is abban a kordonnal elválasztott VIP zónában haladok befelé, ahol nagyjából 1 személy/perc sebességgel lehet bejutni a szekusok lassú ellenőrzései miatt.
3. Pénztáros csajszi nem mutat jelentős ellenállást (csak mint a nácik a normandiai partraszállásnál),és érdeklődik hogy miért itt jöttem be a VIP bejárón,miért nem álltam be a kilométeres sor végére,mint mindenki más... EF-es ID kártya elő, üzenetet vette, 30 helyett 10 bucks (így is hívják a dollárt) a belépő. Bevárom Zsófit is, szerencsére éppen végzett secu gorilla 1 és 2 ellenőrző procedúrájával, megvesszük a két jegyet, amit a pénztáros csajszi a markunkba is nyom.
4. És most jön a legjobb része a bejutásnak!!!! Két lépést tudunk haladni tovább a VIP zónában, majd elénk áll Secu gorilla 3, hogy ő a jegykezelő, adjuk a jegyeinket. (amit a szeme láttára, 2 másodperccel korábban vettünk, tőle két méterre a VIP sor pénztáros csajszijától) Zsófi odaadja a jegyeinket, secu gorilla 3 int,hogy csak szépen egyesével. Zsófi odaadja a saját jegyét, secu gorilla 3 eltépi,és bedobja a gyűjtő urnájába. Zsófit tovább engedi. Hozzám fordul, odaadom a kezébe a jegyemet, eltépi, elfordul, bedobja a gyűjtő urnájába,majd visszafordul hozzám. Mennék tovább, de visszafog,hogy előbb adjam oda a jegyem!!! Mondom neki,hogy mi van???!!! Mondom neki, hogy most adtam a kezébe két másodperce. Erre ő: neki én nem adtam semmilyen jegyet, nem emlékszik rá hogy odaadtam volna a jegyem, úgyhogy amíg nem adok jegyet,nincs bemenetel... És kb 5 percen keresztül azon vitatkoztunk Secu gorilla 3-al, hogy ennyire nem lehet hülye... A pénztár mellett nem lehet elmenni jegyvásárlás nélkül, és tőlem meg amúgy is elvette a jegyet, csak a hosszú távú memóriája, ami max 2 másodpercig képes emlékezni, törlődött amikor elfordult az urnához az eltépett jegyemmel. 5 perces indulatos vitatkozás után érvényesül a sok lúd disznót győz elv, azt mondja,hogy menjek be nyugodtan. Lehet hogy mégiscsak odaadtam a jegyem neki,csak nem emlékszik rá... mondja.
Hát ez volt életem legfurcsább diszkóba bejutásos jelenete.... Majd leizzadva a szekusok hülyeségein, bejutva a diszkó halljában fújva egyet, valaki erőteljesen oldalba bök. Thomas az, a német szépfiú, a suli aktuális Brad Pittje... Pontosabban csak annak képzeli magát,mert teljesen úgy öltözik, vágatja a haját,és olyan napszemüveget hord,mint Mr. Pitt megboldogult nőcsábász korában. Oldalba bökés után jópofizik velem,hogy what's up? meg egyéb, hogy érezzük magunkat,meg milyen jó hogy mi is ide jöttünk. Thomassal csak az a gond, hogy korábban a suliban ha közös óránk volt, egy értelmes mondatot sem tudtunk beszélgetni. Általában én kérdeztem, ő egy yes/no válasszal letudott. Én meg őt tudtam le, hogy visszahúzódó és szerény srác, akivel nem lehet beszélgetni. Ezért is volt furcsa amikor a buliban meg országos cimboraként kezel,és beszélget velem. Az meg aztán még furcsább volt,hogy két nőt is összeszedett a suliból,akik éppen az aktuális női, és a buli egész ideje alatt még véletlenül sem engedi ki őket a karjai öleléséből... :)
A Mansion nem rossz hely, egész jól néz ki belül. KÉP KÉP KÉP KÉP
A buliból hajnal fél 2 magasságában indulunk haza, rá kellett jönnöm, hogy nem jön be ez az R'n'B stílusú zene, ami itt a legmenőbb klubokban népszerű. Viszont fél 2-kor is ugyanolyan hosszú libasorban várakoznak kint a kliensek, bejutásra vágyakozva. KÉP KÉP Ez fura,mert a hely 4 felé zár. Vagyis ha fél 2-kor még a sorban vár kint, mennyit fog tudni bulizni zárásig?! Lehet hogy ők is ahhoz a körhöz tartoznak,akik azért mennek buliba,hogy villogjanak vele facebook-on. Találkoztunk olyan emberekkel,akik velünk egy időben jöttek be, ittak egy koktélt, lefotózták magukat az iPhone-jukkal vagy a Blackberry-jükkel (itt mindenkinek ez a két mobiltelefonja van,más nem létezik) feltöltötték a képet facebookra, hogy milyen jó nekik,mert a Mansionban buliznak, aztán mondják egymásnak, hogy ok, Let's go home,és elindultak hazafelé... Ki érti ezt? Én nem. Annyit még érdekességként, hogy ennek a fene nagy globalizációnak köszönhetően megtapasztaltuk, hogy bárhol járunk a világban, mindenhol ugyanazt az ismerős zenét hallom, a rádióból a boltokban, a clubban, a tv-ben. Semmi új zenét nem hallok itt, amivel otthon ne találkoznék. Na jó, Győzikét még nem fedezték fel maguknak... :)
Másik érdekesség számomra, hogy amint ballagunk hazafelé fél 2 után, a hotelekből és pubokból jönnek ki az emberek, taxit fognak, és indulnak bulizni (hallom is az egyiktől amint mondja a másiknak hogy mekkorát fognak bulizni a Mansion-ben). Én nem értem ezeket, mondom ha most indulnak, mire odaérnek, kivárják a sort, bejutnak, lesz vagy fél 3 - 3/4 3, és tudnak kb egy órát bulizni. Ezért megéri fejenként 30 dolcsit befizetni nekik? Furcsa. Útban hazafelé belebotlottunk a Miami Ink-be, pontosabban ahol a műsort forgatják. (én ugyan még egy részét sem láttam a tv-ben) KÉP
A városról pár dolog. Tetszett, hogy minden utca egymásra merőleges, így mindig tudod nagyjából hogy mit hol találsz, nehéz eltévedni. Az utcákkal kapcsolatban számomra furcsa, hogy az utcaneveket pont fordítva táblázzák ki,mint itthon.A képen látható pl a Collins Avenue tábla, ami nem a tábla mögötti utcát jelöli, hanem a táblával párhuzamos utcát.KÉP Ez a kitáblázási mód roppant furcsa, ezért az első napokban nehezen igazodtam ki.
A városban a tömegközlekedést buszokkal oldják meg, viszont mivel akkora nagy távolságok nincsenek, mi inkább gyalog mentünk mindenhova. Jól esett a pálmafák tövében a napsütésben sétálgatni. Ötletes dolog, hogy minden busz elején egy kerékpár szállító van, ezért nem kell a buszra felcipelni a bicajt, hanem a busz elején szállíthatod. KÉP Az autórendszámok nagyon tetszettek, nem tűnnek annyira hivatalosnak. Viszont itt az autókon csak hátsó rendszámtábla kötelező, ezért első rendszámtáblát nem is látsz a kocsikon. Amikor megkérdeztem a taxisofőrt, hogy miért nincs a kocsikon elől rendszámtábla,akkor visszakérdezett, hogy minek lenne?! Ott van már úgyis egy hátul... KÉP KÉP
Ugyebár itt minden nagyobb, jó példa erre az 5,5 dl-es Red Bull (a hűtőben alul a normál európai méret), és rendőrautóból is XXL méretet használnak. Amúgy ez a rendőrkocsi végig itt állt a suli mellett, egy útfelbontás miatt lassítani a forgalmat. KÉP KÉP KÉP
Sikerült belefutnunk egy romantikus, tengerparti, naplemente mellett köttetett házasságkötésbe is. (a tengerpartnak éppen háttal vagyunk a képeken) Szép volt. KÉP KÉP
Éjszaka végigsétáltunk az Ocean's Drive-on, ami itt az egyik legjobb tengerparti sétálóutca. Ha Miami Beach-ről kapsz képeslapot, ez biztosan rajta lesz. Mérget vehetsz rá. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Otthon is vannak szép nagy limuzinok, itt természetesen ezek is XXL méretben. KÉP KÉP KÉP
Nagyon jó példa Miami Beach utóbbi 80 éves fejlődésének az alábbi kép,ami a jelenleg legforgalmasabb főutcát mutatja a 30-as években,amikor is még szinte csak pálmafákból állt az egész. KÉP
Egészen elképesztő feliratú pólókat árulnak errefelé, a legjobb benne, hogy meg is veszik, és hordják. Legalábbis jött velünk szembe az utcán több ilyen pólós leányzó is. KÉP KÉP
Kipróbáltam milyen az igazi amerikai hamburger és a helyi sör. Nos, a hamburger az szokás szerint XXL méret (megszenvedtem vele,hogy elfogyjon), az itt legnépszerűbb sör, a Bud Light egész finom, rosszabbra számítottam. Furcsaság a sör oldalán, ahogy a gyártási időt feltüntetik. KÉP KÉP
Az óceánpart itt gyönyörű, köszönhetően a katonaság által leszórt apró szemű fehér homoknak.Ennek a homoknak nagyon rossz tulajdonsága, hogy ha rátapad az ember bőrére, szinte smirglivel kell lekaparni, annyira ragaszkodó természetű.És habár hatalmas táblák jelzik a monokinizés tiltását, azért vannak törvényszegők... KÉP KÉP KÉP KÉP
A szállásunk közvetlenül a tengerparton, a suli épületében kialakított kollégiumban volt. Eredetileg a hatodikon laktam volna (ilyen kilátással KÉP KÉP KÉP ) egy dél-koreai és egy svájci sráccal, de aztán inkább leköltöztem Zsófihoz az ötödikre, ugyanis neki nem volt szobatársa. Így továbbra is egy "fedél alatt lakhatunk". A szoba két emeletes ággyal és egy fürdőszobával felszerelt lakosztály, szintén csodálatos panorámával KÉP KÉP , az elektromos átalakítóval (220-110 V) sokat kínlódtunk, sehogy sem akart stabilan a fali konnektorban megmaradni,de ezt egy székkel kitámasztva megoldottuk. Így az összes elektromos kütyünket (laptopok, telefonok, fényképező akksi) tudtuk tölteni a helyi 110 V-os hálózatról. A nyelvtudás felmérő tesztet még otthon online ki kellett töltenünk, ez alapján egy szintre tettek minket Zsófival. (az igazsághoz tartozik,hogy én a 4 modulból csak hármat töltöttem ki,így lettünk szerzett pontszámok alapján egy szintre sorolva)
Az angolóráink három témára fókuszáltak. A legfőbb óra, a beszélgetős és nyelvtant előtérbe helyező angolunk Jeremyvel volt. Jeremy egy nagyon laza,és humoros, született amerikai srác. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Érdekesség vele kapcsolatban, hogy két évig tanított angolt dél-koreában, mesélt a helyi technológiai csodákról, kezdve azzal,hogy mindent a mobiltelefonjukon keresztül intéznek (online bankolás, vásárlások fizetése, stb) Valamint olyan menő környéken lakott, hogy minden lakás és ház az ujjlenyomatoddal nyílt, nem volt szüksége senkinek lakáskulcsra. Mindaz,amit reggel magaddal kellett vinned a napi munkához/tanuláshoz/vásárláshoz, mindössze a mobiltelefonod... Mennyivel egyszerűbb így az élet. Valamint dél-koreában volt egy olyan súlyos motorbalesete (egy figyelmetlen autós piroson való áthajtása miatt), hogy a lábát fémekkel fogatták össze. Így lett terminátor Jeremyből, emberi szövet, fém vázon. A vasak ráadásul nem a lábszárcsont körül lettek beműtve, hanem a csontok közepén futnak végig. Hihetetlen. Aki nem hiszi, nézze meg facebookon az ismerőseim között Jeremy képeinél a lábröntgen képeit.
Másik típusú angol óráink, Paulával, phrasal verbs témakörökben zajlott. Phrasal verbs az olyan kifejezés, amikor két szó összetétele egy teljesen új jelentéssel bír, mintha azt a két szót lefordítanánk a saját nyelvünkre. Csak egy két példát említve: pl a "throw up" a vomit (hányni) a szebb verziója. Vagy a "doze off" a bóbiskolást jelenti. Csupa-csupa olyan kifejezések, amit rendszeresen használnak az angolban, de ha még nem találkoztál ezekkel a szóösszetételekkel, nem fogod érteni,mit is akar közölni veled az illető.
Harmadik fajta angolunk azok az iLab órák voltak, amiken számítógép előtt, az EF saját online, Efekta névre keresztelt tananyagát ismertük meg, majd minden lecke végén tesztelték is az elsajátított tudást hallás/szövegértés/kiejtés/szókincs tekintetében. Tetszettek az iLab órák is, nagy előnyük, hogy a tananyaggal a saját tempómban haladhatok. Ha esetleg valami nem teljesen világos, több időm van az információ elsajátítására.
A termek szinte mind, kivétel nélkül az óceánpartra néztek, így nehezítve a koncentrált figyelem folyamatos fenntartását. Általában közepes diákszámú csoportban tanultunk, 4-8 fős létszámmal. Tanáraink légkondimániáját erősen megszenvedtük, mindig első dolguk volt a terembe érve letekerni a légkondit még hidegebbre. Így sikerült elérniük, hogy amíg kint tombolt a 35-40 fokos hőség, addig mi pulóverben didergünk bent 16-18 fokban.
Ami viszont tetszett az angol órák beosztásában, az a szellősségük. Vagyis nagyon ritkán követett egymást több óra, általában lement egy dupla óra, majd a következő dupla óráig rendelkezésre álló két órában azonnal mindenki lement a beach-re. Így az egész napunk dupla angolórák és óceánparti sütkérezés váltakozásából állt. Ennek eredménye meg is látszik a csokibarna bőrünkön, és beach-en összekovácsolódott iskolatársak barátságán. Torontóhoz képest ez nagy előny volt Miami Beachen, amikor az órák után vagy közben mindenki levonul a tengerpartra, és közösen töltjük el az időt, egymással beszélgetve, ismerkedve. A csapatszellem így erősödik. KÉP Torontóban viszont (mivel a suli és a tanulók szállásai teljesen eltérő városrészekben vannak) órák után mindenki a maga útját járja,így az osztálytársainkkal szinte csak az órákon találkozunk. Miamiben több náció képviselőivel volt dolgunk. Nagyon sokan jöttek ide Svájcból és Spanyolországból. Elmondásuk szerint ott a kormány fizeti a diákoknak az ilyen jellegű külföldi nyelvtanfolyamokat, kár hogy ez itthon még nem terjedt el ennyire. A Svédországból származó Rikkevel a három napos seaworld-universal-typhoon lagoon túrán barátkoztunk össze, az orosz fogdoki Oybek-el az órákon és a strandon. Meglepett minket az orosz cimbora közvetlensége, és jó humora. Pedig már korban is 40 felett jár. Aki viszont korban a mindent vivő osztálytársunk, ő Vera Brazíliából. Másfél éve van a nyugdíjig. Fiatalos gondolkodású, vicces nőszemély. Munkáját tekintve nem ennek kellene lejönnie róla, ugyanis bírósági főguru otthon. Mégis összespórolt egy nyelvtanfolyamra, és két másik hasonló korú kolléganőjével eljöttek Miamibe a 20 évesek közé angolt tanulni. Voltak még velünk egy csoportban Venezuelából, Mexikóból és Afrikából. Az újgazdag afrikai lányokra nagyon mérgesek voltunk a három napos hétvégi túránkon, mivel soha nem tudtak időre visszaérni a suli buszához a shoppingolásaikból. Ezért mindig rájuk kellett várnia az egész csoportnak, hogy tovább indulhassunk. Egyszer már úgy is volt,hogy nem várunk tovább, ott hagyjuk őket, jöjjenek haza,ahogy akarnak (mindezt 400 km-re Miami-től) de aztán mégis befutottak fél óra késéssel, kezükben roskadozó bevásárlótáskákkal.
A kajákról: nem túlzás, ha azt írom, hogy mindennek nagyon "mű-íze" volt. Még a tojásnak sem volt tojás íze, hanem egyáltalán nem is volt íze. Mint kiderült utóbb lehet, hogy azért mert tojásporból készült a rántottánk. Amerikában "gyártanak külön olyan tojást is, amelyikben nincs tojássárgája, hanem egy nagy fehérje az egész, ezt az ételallergiások ehetik, azt hiszem.
Lehet, hogy csak a fűszerek hiányoztak nekünk a magyar konyha után, de még a pizzának és a hamburgernek sem lehetett az igazi ízét érezni. Mesterséges ízek mindenben. Inni meg csak coca-cola - fanta - spite hármasból tudsz. Akárhova mész be...
Az ebédlőnkben az összes tanuló országának zászlója ki volt függesztve. KÉP KÉP
Összegezve mindkettőnknek tetszett Miami Beach. Ha nem is örökre, de el tudnánk képzelni az életünket egy rövidebb időtartamra itt. Mondjuk a januártól- májusig tartó időszakokat át tudnánk vészelni itt is, az év többi része pedig jó lenne otthon is :-)
Az összes képet itt érheted el.
Bármilyen kommentet szívesen fogadok, esetleg arról, hogy mi érdekelne még, miről írjak. Ha elolvastad, kérlek jelezz vissza nekem azzal, hogy teszel egy pipát az érdekes részbe. Köszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése