USA - Canada Tour 2010 - T-1 nap

Utazás Miami-ba

T mínusz egyedik napunk egy közel 24 órás utazást foglalt magába. Előző este a Margit szigeten a Fenyő koncertre voltunk hivatalosak, így a koncert után hazaérve pontosan 3 órát tudtunk aludni az indulás előtt. A reptérre (a tőle szokatlanul halálos pontossággal érkező) Szerencsés Pista barátom segítségével jutottunk ki, reggel 5kori indulással otthonról. A reptéren közölték velünk,hogy Zsófi 25,3 kg-os bőröndje 2,3 kg-al a megengedett érték felett van,ezért tízezer HUF-ot szurkoljunk le gyorsan a British Airways ügyfélszolgálatán. Hurrá... :-( Megdöbbenésünkre elmondták, hogy ez a díj valójában nem egy büntetés,hanem a "veszélyességi pótlék" a reptéri dolgozóknak,amiért 23 kg-nál nehezebb koffert kell pakolászniuk,és így nagyobb az esély a hát és egyéb húzódásokra... Búcsúzás Zsófi szüleitől, majd átesünk a kötelező táncokon mielőtt a fedélzetére léphetnénk a Ferihegy 2/B termináljából induló British Airways Airbus 320-nak.

A Budapest-London szakasz viszonylag gyorsan (kb két óra alatt) gond nélkül letudva, majd a Heathrow-n újra átesünk a kötelező táncokon. Budapestet ugyanis nagy örömünkre nemrég vissza rangsorolták a nemzetközi repterek biztonsági besorolásában a hiányos biztonsági szolgáltatások miatt,ezért Londonban újra mindent átvizsgáltak. Ez a szisztéma élne eredetileg akkor,ha nem EU-s,hanem valamelyik harmadik világbeli országból érkeztünk volna. Szívás... Így legalább nem unatkozunk a csatlakozás három és fél órás indulásáig. Közben megkörnyékeznek egy nagyszerű játékkal, néhány jegy vásárlása a belépő a luxus autó lottón,amin az ott kiállított Ferrarikat és Porsche-ket lehet megnyerni. "The more the ticket, the more the chance" elven több jeggyel nagyobb esély lesz a sorsoláson. Talán annyiban jobb ez a normál lottónál, hogy itt nyilvánosan láthatóak a nyertesek a honlapjukon, így nem áll fönn az a veszély,ami a magyar lottónál (vagyis nem tudhatod hogy nem magának veszi ki a nyereményt a Szerencsejáték Zrt vagy az állam). Az angolok nem bízzák a véletlenre az imádságot sem, külön terem áll rendelkezésre imádság céljából, ha netán valaki félre szeretne vonulni egy csendes szentélybe. KÉP KÉP

Végül kb fél óra alatt átvergődünk a Boeing 747-es gépünkhöz, tátott szájjal bámulunk amikor egy föld alatti metró visz át a másik csarnokba. Nincs szarakodás mint a 4-es metrónál... A gépen éppen a szárny felett kapunk helyet (panoráma ugrott), kárpótlásul a helyem roppant kényelmes, és a biztonsági ajtó miatt előttem nincs is ülés. Így mentesülök a kötelezően magam alá görnyesztett lábaktól, 8 óra kinyújtott lábas,kényelmes utazás következik. (a gép kijelzői szerint 10000 méteren, 1000 km/h-val, mínusz 50 fokon) Ja,és hatalmas egy madár ez a 747-es. Belül is nagyon kényelmes. Főleg az első osztály lehet az,ami minimális kihasználtság mellett működik éppen. KÉP KÉP Az utazás kényelmét a mögöttem ülő, ránézésre kilencedik hónapban járó kismama sem tudja beárnyékolni az állandó székrugdosásával. A repülőn az étel is meglepően jó volt,nem számítottam ilyen minőségre. Majd mély álomba merülés után fél órával a Miami-be érkezés előtt ébredünk. Gondtalan és gördülékeny földet érést követően rálépünk az "ígéretek földjére", az európainál is gondosabb biztonsági vizsgálat, ujjlenyomat vétellel, és kérdésekkel vegyítve (meddig/miért vagyunk itt, stb). Szerencsére a vazelines gumikesztyűvel és egyéb "belső" vizsgálattal itt sem találkozunk... :-)

Első ránézésre nem is olyan "nagyok" az amerikaiak, úgy látszik a városi legenda nem állja meg a helyét az életben, vagy csak itt vigyáznak jobban az alakjukra. Taxit fogunk, irány az EF Miami School. A taxis valami közel-keleti féle vidám csávesz, de nagyon beszédes, és két útikönyvnyi információval lát el mire a sulihoz érünk. Érdeklődik tőlünk,hogy az európaiak miért használják inkább a buszt,mint a taxit. Meséli hogy sokszor belefut olyan európaiakba, akik 3-4 fő esetén is inkább ott toporognak a buszmegállóban, és busszal mennek a reptérről, mert sokallják a taxi árát. Holott 3-4 fő esetén a busz is ugyanannyi,mintha mindhárman taxival mentek volna az adott úticélhoz... (igazából így átgondolva ezt én sem értem,nemcsak a taxis) Majd tudomást szerezve arról,hogy mi angolt tanulni jövünk az EF Miami iskolájába,két dolgot hoz fel:
1. Minek akarunk mi angolt tanulni, ha ilyen folyékonyan el tudunk beszélgetni vele?
2. Állítása szerint ide amúgy sem tanulni jönnek a fiatalok, hanem három dolog miatt: "isznak, buliznak, meg állandóan szexelnek"... (szép... mondom neki,és megnyugtatom,hogy mi ilyeneket sohasem tennénk...)
útközben szembesülünk azzal,hogy Miami egész méretes város, harminc dolcsival letudjuk a taxi árát.

Este 7 körül érkezünk meg a suliba,majd a recepción be"check"-olunk, újabb meglepetéssel. A recepciós lány magyarul köszönt minket: "Sziasztok, kellemes utatok volt?". Hát mondanom sem kell, leesett az állunk,itt is magyarokkal találkozunk. A hölgyet Margitnak hívják, kedves, mosolygós, segítőkész magyar leányzó,aki az itt elvégzett egyetem után "itt ragadt",és jelenleg az EF Miaminál R.A.s (Resident Advisor). Körülöttünk csupa-csupa változatos náció képviselői, az átlagéletkor olyan 20-25 környékén van. Szerintem ide javarészt az érettségi vagy az egyetem után/közben íratják be a tehetősebb szülők a csemetéiket. Tippem szerint kb 70%-ban Európa, 30%-ban más kontinensek országai képviseltetik magukat a tanulók között. Sok itt a svájci és a spanyol, de találkoztunk szlovákokkal és távol keletiekkel is. Mivel itt a szállásunk nem koedukált (a suli kollégiuma), ezért fiúk-lányok külön szinteken kerülnek elhelyezésre. Én a hatodikon kaptam szobát egy svájci és egy dél-koreai srác társbérlőjeként. A dél koreai kissé furán mondta a korea szót a bemutatkozáskor. Teljesen úgy hangzott a szájából,mint south croatia. (mondom neki hogy ilyen ország nincs is,erre újra megismétli a dél horvátországnak hangzó országát, végül leesett,hogy dél koreára gondolhat, csak furcsán ejti a koreát angolul. Végül 101%-os bizonyosságot nyerek dél koreával kapcsolatban ,amikor "az országotokban a Starcraft az össznépi nemzeti sport?" kérdésre azonnali fejbólogatás és mosoly a válasz.)

Rövid ismerkedés után terepszemlét tartok egy emelettel lejjebb Zsófinál,hogy Ő milyen nációkat fogott ki. És Zsófi egyedül... Nincs szobatársa,ezért úgy döntünk,hogy itt felejtődök addig nála,amíg nem érkezik meg más szobatárs. Az meg legközelebb egy hét múlva esedékes.
A szállásunk ugyebár a suli kollégiuma, ezért előreláthatólag mindkettőnknek az egész valójában egy időutazás lesz a régi szép főiskolás évekbe, hajnalig tartó bulizásokkal,és partykkal,és vidám arcokkal. Persze az órákon kötelező megjelenni,és vizsgázni is kell az egyes részekből,szóval... tanulni is kell!!!

Első este még elmentünk a közeli CBA-ba (itt Walgreens-nek hívják), vásároltunk európai-amerikai elektromos átalakítót az elektromos kütyüjeink töltéséhez, meg egyéb nyalánkságokat. Visszafelé úton összefutunk egy iskolatársunkkal. Közli hogy Belgiumból jött, erre én kontrázok hogy a belga KBC Bank érdekeltségeiben dolgozom én is,csak Magyarországon. A srác közli,hogy nem ismer semilyen KBC-t belgiumban... Mondanom sem kell,hogy ez olyan,mintha egy magyar külföldön azt mondaná,hogy nem hallott még soha az OTP-ről...
A belga srác elmeséli hogy Miami nagyon "cool" hely, csak az EF szerinte szar. Zsófival egymásra nézünk,hogy ezt vajon miért mondhatja... Amúgy a srác amolyan eminens, szülők kedvence gyereknek néz ki. Ezért is gondoltuk,hogy amennyiben a taxisunk kettes pontú elmondása igaz volna (pia, party, sex hármas),akkor ennek a srácnak ez az életvitel tényleg kiábrándító lehet...

Végül szétnézünk a suli közelében, benézünk mindenhová ami érdekesnek tűnhet. Tünde és Laci amúgy is azt tanácsolta útravalóul,hogy mindenhova menjünk be,ami megtetszik. Majd kiküldenek,ha nem lehetnénk ott. Ezt szem előtt tartva egy közeli hotelbe is benéztünk, a hotel lobby részében egy hatalmas akvárium egzotikus halakkal. A tropicáriumnak is megelégedésére szolgálna egy ekkora akvárium. Pedig ez csak egy hotel... KÉP KÉP

Biztosan ismeritek a városi legendát,miszerint itt nem létezik 13. emelet az épületekben. Nos meg kell hogy erősítsem, a hírek igazak. A kép a szomszéd lakóházat mutatja, valamint nekünk az is fura,hogy az épület még nincs kész,de már benne laknak a lakók. Az erkélyeken például még nincs fent a korlát,de az emberek a lakók már a lakásban lakhatnak. Beszéltük is Zsófival,hogy Bandi sógor építőipari vállalkozása is mekkora lendületet kaphatna, ha otthon is megengednék a szabályok a beköltözést 80%-os készültségi állapotban. KÉP KÉP

Még pár fényképet elnyomunk, aztán irány az ágy. Éjfél körülre jár itt az idő, (hat óra eltérés mínuszban az otthonihoz képest) 30 órája vagyunk talpon. Mély álomba merülve próbáljuk kipihenni a hosszú út fáradalmait,és az előző éjszaka 3 óra alvását.

KÉRÉS: légyszi, ha olvastad a blogon az útbeszámolót, tegyél egy X-et az "érdekes" vagy a mellette található négyzetbe. Így tudni fogom,hogy mennyien olvassák,és hogy van-e egyáltalán értelme írnom ide. Kommenteket is szívesen fogadok a kommentek menüpont alatt.

Zsófi az ONGO.hu utazási élménybeszámoló weboldalon ír velem párhuzamosan "nyelvtanulás Amerikában - 4 hét története a nyugat féltekén" címmel!!! Azt is olvassátok!!

Fényképeket itt találtok