A suliról és a városról az előző beszámolóban már írtam. Most írnék kicsit a városon kívül szerzett élményeinkről is.
Nos, mivel ez a suli nem csak arról szól, hogy ülsz az iskolapadban, és magolod az angolt, hanem élményszerző kirándulás is egyben, ezért az iskola külön munkatársat alkalmaz a diákok szabadidős programjainak megszervezésére. Ezt a posztot Marlene, egy szimpatikus, vidám, spanyol akcentussal beszélő (XXL-es kebelmérettel megáldott) középkorú nő tölti be. Ezen a képen éppen az Everglades túrára ballagunk a csoporttal, a képen bal oldalt Marlene, jobb oldalt pedig a suli kisbusza, amivel 15 fősnél kisebb csoport esetén utaztunk. KÉP Marlene a szervező, az idegenvezető, és kisebb csoportok esetén a buszvezető is egy személyben. Első napunkon a City Tour programon vettünk részt, erről korábban már meséltem. Kedden volt napirenden a Dolphin Mall nevű bevásárlóközpont meghódítása. Ez olyasmi, mint nálunk a Premier Outlet Center, itt is minden nagyobb márka képviselteti magát, időszakosan kisebb-nagyobb árkedvezményekkel. Úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk, és inkább a csütörtöki Everglades aligátorfarmos programra megyünk el. Everglades Miamitól kb. 3/4 órányi autóútra található, korábban nemzeti parkká nyilvánították. A bejáratnál igazi aligátorfejekkel pózolhat a turista. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP . Itt természetes mocsaras, lápos élőkörnyezetükben élnek az aligátorok. A mocsarat egy hatalmas turbinával meghajtott, baromi gyors, víz felett lebegő, speedboat-nak nevezett járművel járjuk végig. KÉP Füldugót kell használni a hangereje miatt. Nagyon élveztük, ráadásul a csónak-és túra vezetőnk egy elég hibbant faszi volt, mindig csinálta a show-t, hergelte az aligátorokat, a csónakkal max sebesség mellett rendőrkanyarokat vett be. Sőt egy helyen meg is állította a csónakot, hogy most akkor ő kiszáll az aligátorok közé, és aki nem szívbajos, kövesse őt... Bátrabbak egy jó kép kedvéért bemerészkedtek a mocsárba, de én úgy döntöttem hogy többet ér ha a lábam és a testem egy szerves egészet alkot, nem szeretnék aligátoreledel lenni, így maradtam a csónakban. (A harmadik és negyedik kép korhatáros) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
Miután visszaértünk a bázisra, ott folytatódott a show. Volt itt aligátorteknős, ami meglepően egresszíven a közelítő ujjakra rá akart harapni. Mondta is a showman, hogy simán le tud harapni egy emberi ujjat, mivel gyorsan és nagyon erősen harap. Majd volt még mérges kígyó hergelés, végül a show csúcspontja, amikor egy nagyobb aligátorral kezdett el szórakozni. Először csak szájkitátás, majd be a kezét az aligátor állkapcsai közé, majd hátulról meglovagolta, és az állkapcsát szétfeszítette. Őrület, hátborzongató volt látni a kezét bedugva az aligátor kitátott szájában. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Majd a show végén lehetőség volt kis aligátorokkal fotózkodni. Nagy élmény volt, mindkettőnknek nagyon tetszett. A parkról itt egy jó kis videó:
A következő program Marlene szervezésében a két napos floridai hétvége, ami a hétfői Labor Day (munka ünnepe) miatt három naposra nyúlt, mivel tanítás sem lett volna hétfőn a suliban. Így a Miamitól kb 400 km-re található élményparkokban tölthettük el ezt a három napot. Kora reggeli indulásunknak köszönhetően megélhettük életünk egyik legszebb napfelkeltéjét. Teljesen hihetetlen formája volt a felkelő napnak, ezeket a kocsiból, menet közben sikerült is megörökítenem az utókor számára. KÉP KÉP KÉP KÉP Első nap a filmes Universal Studio parkjában szórakoztunk. Itt a filmstúdió nagyobb alkotásaiból készítettek élményparkot, és végigélhetjük a filmeket mesterségesen újraépített helyszíneken. Meg kell mondjam, nagyon jól éreztem itt magam. Igazából erről olyan sok mindent nem is írnék, beszéljenek inkább a képek. A főbb filmcímek, amiket kipróbáltunk. Múmia, Twister, Cápa, E.T. , Terminator 2, Jurrassic Park, Harry Potter. A park legújabb büszkesége, a Harry Potter volt a kedvencem és a legnagyobb élmény mind közül, mert a gépben amiben ültünk, elé volt vetítve a kép egy vászonra, és olyan érzés volt, mintha tényleg a repülő seprűn repkednénk a filmben. A legjobb élmény az eddigi szórakoztatóparkokból. Ha egyszer valaki eljön erre, ezt semmiképpen ne hagyja ki. Igaz mindenhol nagyon nagy sor állt, a Harry Potternél -mivel ez a legújabb, és tényleg a park legjobb élménye - több mint másfél órát kellett a hosszú, kígyózó sorban araszolnunk. Amúgy a sok sorban állás alatt megismerhettük egy testközelből az átlag amerikai családokat. Legalább 80% annyira liberális család, hogy nem szólnak a gyerekekre semmiért. Csak néhány példa. Amerikai család1: állunk a hosszú, kígyózó sorban, 30 körüli apa+anya a két 4-6 év közötti gyerekével. A sorokat elválasztó bársonyköteleket derékmagasságú, mozgatható vasállványok tartják. A gyerekek természetese a bársonykötélen csimpaszkodnak, hintáznak, nézzük Zsófival, hogy ezek el fogják az egész sort dönteni, ha a szülők nem szólnak rájuk. Szülők csak nézik, hogy milyen édesen eljátszanak a csemetéik, még véletlenül sem szólnak rájuk, hogy nem szabad. Zsófival értetlenül nézzük, hogy ennyire liberális szülők hogy lehetnek? A gyereknek mindent szabad, semmiért nem szólnak rájuk. Aztán végül egy negyed órás sorban állás után megtörténik, amitől tartottunk. A sorokat elválasztó kordonon addig csimpaszkodtak a gyerkőcök, amíg az egészet el nem döntötték, rá a mellettünk álló mintegy 30 emberre, akik aztán amiatt nagyon pipák lettek... (utána már egy halk ejnye-bejnye elhagyja a szülők száját) Amerikai család2. Az öt év körüli gyerek nagyon unja magát a sorban állás miatt, ezért feltalálja magát. Elválik a szüleitől, és elmegy csámborogni a mintegy 500 embert tartalmazó sorok között. Belekapaszkodik a nénik szoknyájába, lehúzva azt a tulajdonos legnagyobb meglepetésére, amerikai család2 csak mosolyog egyet rajta, de nem szólnak a gyerekre. Mi aggódunk, hogy ha nem figyelnek jobban a gyerekre, az el fog veszni. Majd amikor már negyed óra után sem jelentkezik náluk a gyerek, akkor elkezdenek gondolkodni, hogy vajon merre lehet a kicsi? Aggodalom, idegeskedés, majd rá tíz percre bemondják a hangosbemondón, hogy az elveszett gyerekek osztályán egy kisfiú várja a szüleit... Amerikai család 3. A twisterbe megyünk be, a bejáratnál hatalmas figyelmeztetőtáblák, ki van írva hogy erős hang és fényeffektek lesznek a show elemei, aki ezeket nem bírja, ne menjen be. Amerikai család 3 két babakocsival,és két, ránézésre fél éves, szundikáló gyerekével természetesen bejön, hát miért hagynák ki ezt? A két fél éves csecsemő miatt??? Áááá, dehogy. Mi Zsófival értetlenül nézünk rájuk. Bent pedig kibírhatatlan hangerővel "tombol" a hurrikán, hatalmas szélvihar a szélgépektől, villogások, robbanások, eső hull ránk, sőt még a végén a rámpa is leszakad,amin a közönség áll... Mindezt lazán veszi az amerikai szülő, hadd edződjön a gyerek. Nem irigylem Hugomat, nehéz dolga lesz, ha tényleg ilyen gyerekek mellett szeretne babysitter lenni itt az USA-ban. De visszatérve a park látványosságaira, nem szeretnék minden egyes programot egyesével elmesélni. A parkról több infót itt találtok. Egész jó videókat találhattok ha beütitek youtube-on a keresőbe ezt: Universal Studios Orlando. Néhány youtube-on talált video. ITT, ITT, ITT, Vagy inkább nézzétek végig a képeket ettől a KÉP-től egészen addig, amikor egy sárgára festett szobában vagyunk, ugyanis este ott volt a szállásunk. Egy tipikus amerikai, utcáról nyíló ajtós szállóban, nagyon kényelmes ágyakkal. A hotel előtt a legközelebbi parkoló három hellyel, 1 Security, 2. a hónap dolgozója 3. mozgássérült. Itt a városban láttunk egy nagyon furcsa, fejre állított épületet. Nagyon érdekes volt, valamint vasárnap reggel, amikor reggelizni mentünk, egy furcsa, a fél égboltot betöltő feliratot vettünk észre felettünk. Repülővel kiírták hogy Isten szeret téged, és amúgy is, vasárnap van, irány a templom... :-) KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP
KÉP Érdekességként a Labor Day-hez, hogy a munka ünnepére való tekintettel hatalmas árkedvezményeket adnak mindenből. Vasárnap este a hotelben néztem a tv-t, és a reklámok szinten mind arról szóltak, hogy holnap (mivel labor day lesz) ezért szinte mindent odaadnak féláron. Szerepelt itt bútoráruház, ruhaboltok, számítástechnikai boltok, és ami a kedvencem volt, az a város toyota kereskedője. Az össze autót, ami a 2010-es készletből még megmaradt, készletkisöprési akcióban a listaár 50%-ért megveheted. Készleten pedig nem néhány darab, hanem több száz autó, amiből válogathat féláron a kedves vásárló. Egy új, full extrás Toyota Camry (ami speciel nekem is tetszik, pedig a toyoták formavilága sohasem fogott meg) 15.000 dolcsi. (valamivel több mint 3 millió forint) A Camry egy szinttel van a Corolla fölött. Amúgy így, hogy a kocsik újonnan is ennyire olcsók, használtan meg pláne nem képviselnek nagy értéket, plusz a benzin is olyn 120 forint környékén vásárolható, nem is értem hogy ki használ még itt tömegközlekedést...
Második napunkon a vízivilágba látogattunk el, melynek neve Seaworld. Erről sem írnék most túl sokat,csak pár dolgot. Itt a gyilkos bálnától kezdve a delfinekig, a rozmártól a jegesmedvékig minden állat be van tanítva valamilyen produkcióra. A Seaworld híressége Shamu, a kardszárnyú delfin (gyilkos bálna) hatalmas show-t adott elő, de az "állatkert" minden lakójának sikerült elbűvölnie minket. Sok képet csináltunk itt. Javaslom hogy nézzétek végig innentől egészen ameddig el nem értek a Miki egér, Minnie, és Plútó kutya bokorból kialakított képeihez. További érdekes infók itt és itt. Hosszas hezitálás után beültünk a park legőrültebb attrakcióiba is. Találtam neten ezekről is pár videót.
Harmadik napunk a Typhoon lagoon-ban telt. Ez egy vízi park, sok-sok csúszdával, középen egy hullámmedencével, sok pálmafával. Az első képen látható Thomas, a macsó háttal állva, jobb szélen pedig az egyik újgazdag afrikai csajszi, aki a fél országot felvásárolta ezen a túrán. A negyedik képen pedig éppen egy új óriáshullámot indítottak. KÉP KÉP KÉP KÉP Szerencsére az időjárás délután 4-ig jól viselkedett, és csak utána borult be az ég. Ezért minden csúszdát kipróbálva, sokat napozva ért véget a három napos élményhétvégénk. Az első képen egy olyan folyót láttok, ami az egész lagúnát körbejárja, így ha beszállsz egy ilyen óriás úszógumiba, akkor fél óra után ugyanott ki tudsz szállni belőle, csak éppen addig az egész lagúnát megkerülöd. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP Egy felborult hajó belsejéből lehetett megtekinteni a víz alatti élővilágot, valamint itt búvárkodásra is volt lehetőség, amit természetesen ki is próbáltam. Igyekeztem nem belefulladni, mert itt nem Pamela Anderson teljesít szolgálatot a baywatch-os csini fürdőruciban... KÉP KÉP KÉP A hullámmedence pedig olyan erős és hatalmas hullámokat csinál, hogy amikor mi is nekilendültünk egy nagyobb hullámnak, lesérültünk. A hullám olyan erővel sodort el minket, hogy próbáltunk kapaszkodót keresni a lábunk alatt a medence alján. De ennek eredménye az lett hogy szépen lehorzsoltuk a lábunkról a bőrt a medence fenekén. Tehát a legjobb amit tehetsz egy ilyen hullámnál, hogy hagyod magad sodorni sok-sok méteren keresztül, és nem küzdesz ellene. Ebben a medencében viszont már egy fokkal csinosabb az életmentés. KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP KÉP A suli busza este hatkor indult, már sietnünk kellett, hogy induljunk ki, és elérjük. Viszont mivel mindketten nagyon szomjasak voltunk, kutyafuttában kifelé menet még vettünk a 4 órás hazaútra innivalót. Zsófi üdítőt, én pedig sört, hogy majd a buszban elszopogatjuk. A kijáratnál aztán a security-sek megállítottak, hogy ki ne merjek menni a parkból a sörrel a kezemben, mert az ebben az országból tiltott az utcán. Mondom nekik, hogy nem fogom az utcán inni, rámutattam a buszunkra ami tőlünk 30 méterre állt, mondom hogy majd csak abban iszom meg. De akkor addig is berakom a táskámba, hogy ezt a 30 métert meg tudjam tenni úgy, hogy nincs sör a kezemben Erre a securitysek morcos arccal két lehetőséget adtak. 1. kidobom itt előttük a sört a kukába 2.megiszom még itt bent. Jó fejek mondhatom, hülye lennék kidobni a hat dolláros sört, szóval marad a gyors betakarítás... Mondjuk később a kanadai wonderlandben meg pont fordítva játszották el ezt az emberekkel. A bejáratnál a secusok minden táskába benéztek, és minden üdítőt és kaját eldobattak a belépőkkel. Hát persze, hogy bent vásárold meg. Volt olyan négygyerekes család is, aki hozott otthonról nagy hátitáskában kaját, rizsa + valamilyen husit, stb. Ezeket is kidobatták a bejáratnál a biztonságiak, hogy így meg kelljen venni majd a családnak a drága kaját bent. Ilyeneken nem tudsz spórolni itt. A Typhon Lagoonról további infók még itt.
Nagyjából ezeket láttuk ebben a pár napban. Voltak még külön utak Marlene programszervező kisasszony jóvoltából, de sajnos többre mi nem jutottunk el. 10.-én pénteken lett volna a Kennedy űrközpont látogatás, erre be is fizettünk, mert nagyon érdekelt volna bennünket, de sajnos a tudományt itt annyira nem részesítik előnyben, csak a szórakoztatóparkokat. Kettőnkön kívül senki sem jelentkezett, ezért törölték a Kennedy Űrközpont túrát. Még ha ezt a hétvégét itt töltöttük volna, akkor elmehettünk volna a Bahamákra, egy közel négy órás hajóúttal már a bahamákon is lehetsz, és ugye mondanom sem kell, hogy az még Miami Beachtől is sokkal-sokkal szebb. A Bahamás túra helyett ugyanis nekünk már megvolt a repülőjegyünk szombat reggel 8-ra a La Guardia reptérre, New Yorkba. Pénteken elbúcsúztunk az osztálytársaktól, a tanároktól, Marlenetől. Nagyon kellemes és mozgalmas két hetet sikerült eltöltenünk Miami Beachen. De még New Yorkot is látni szeretnénk. Aggodalomra adhat okot, hogy a dátum éppen szeptember 11, amikor éppen New Yorkba repülünk. Kissé félve a reptéri megpróbáltatásoktól a megemelt biztonsági szint miatt, felszálltunk az American Airlines repülőgépére, és egy négy órás repülőútat követően megérkeztünk a nagy almába. De ez már a következő bejegyzés lesz.
Folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése